2018. december 30., vasárnap

21. fejezet

Sziasztok!
Ismét hosszú idő eltelt, de ez valamennyire számítható volt az előzőek után. Nem szeretnék se magyarázkodni, se sajnálkozni.
Mindenesetre jó olvasást annak, akit még érdekel a történet!



21.

Nem rossz, ha az ember a társaság lelke és a bulik középpontja, de néha felbecsülhetetlen értékű, ha magunkra maradhatunk gondolatainkkal és elképzeléseinkkel.

Sarah Ivens
– Szerinted meghalt?
– Szerinted, ha meghalt volna, lélegezne?
– Fogalmam sincs, megbuktam bioszból.
            A két fiút még félálomban is felismerem. Mondjuk ehhez hozzájárul az értelmetlen diskurzusuk, ami csak megerősít bennem a tényt, hogy tényleg Kuki-Muki van az ágyam mellett. És tényleg azt vizsgálják, hogy meghaltam-e, mivel az egyikük megérint hűvös kezével – gondolom, a pulzusomat keresi. Kár, hogy az ujjai az fülem mögött vannak.
– Nincs pulzusa – jelenti ki Kuki-Muki.
– Te hülye, azt a halántékánál kell megnézni! – feleli a másik.
            Morogva ledobom magamról a takarót, mire a két fiú sikít egyet. Valószínűleg nevetnék rajtuk, ha nem ébresztettek volna fel.
– Faszér’ nem hagytok aludni! – ülök fel az ágyban.
– Bocsi, csak gondoltuk szólunk, hogy az egész csapat téged vár  – vakarja meg a tarkóját Muki.
– Hogy érted, hogy az egész csapat? – kerekedik el a szemem.

2018. április 14., szombat

20. fejezet

Szívesen köszönnék, de fogalmam sincs, hogy maradt-e még valaki a blogon. Mindenesetre, megírtam az új részt, gondoltam, közzé teszem, max. nem olvassa el senki. :) (Az esetleges hibákért elnézést, nem ellenőrizte a bétám.)

Aki igen, annak pedig jó olvasást. 

20.
            A világ öt elemből áll (...): Föld, levegő, tűz, víz és süket duma.
Lawrence Sanders
Azt hiszem, még sosem mentem el titokban éjszaka. Úgy döntök, hogy nem szólok senkinek, hogy átmegyek Matthez. Elvégre nem tizennégy éves vagyok. Emlékszem, régebben – na jó, nem is olyan régen – Violet minden este eljárt itthonról úgy, hogy nem is tudtunk róla. Csak akkor bukott le, amikor reggel nem ért vissza időben, és Nagyi üresen találta az ágyát. Ilyenkor egy kisebb pánikroham tört rá, de szerencsére pár óra múlva megjelent a húgom. Aki képes volt elmenni a piacra vagy egy közértbe, hogy hozzon pár szem almát, és azt hazudja, hogy csak leugrott egy kis friss gyümölcsért. Nagyiék persze elhitték. Engem nem tudott átverni. Mindig észrevettem, hogy ugyanaz a ruha van rajta, amiben előző nap volt, a sminkje pedig teljesen el volt kenődve.

2017. május 9., kedd

19. fejezet

Haii! :) Tudom, nagggyon régen volt már új fejezet... Igen, sajnálom... de megígérem, hogy a következő rész hamarabb fog érkezni, mert már elkezdtem írni. :) Egyébként utólag is boldog karácsonyt, boldog új évet és húsvétot. :D :D 
Jó olvasást kívánok,
Netty.


19.
 Szörnyű egyedül lenni, amikor ketten voltunk.
- Paul Morand
     
A pulzusom az egekben, mégis a lehető legnagyobb nyugalommal próbálok Matt szemébe nézni. Kék szemei tisztábban ragyognak rám, mint az ég. Szája sarkában egy kósza mosoly bujkál, valószínűleg jól mulat azon, hogy az előbb majdnem szívinfarktust kaptam. Vajon elkapott volna, ha elájulok?
     – Kezdem azt hinni Blackwell, hogy titokban minden lépésemet figyeled – fintorgok. Persze ez elég hülyén hangzik, tekintve, hogy az esetek többségében – vagyis mindig – a velem egykorú lányok szokták Matt minden megmozdulását figyelemmel kísérni. Matt pedig hozzá van ehhez szokva, és ez így van rendben. Legalábbis szerinte.

2016. december 4., vasárnap

18. fejezet

Sziasztok! Mindenkinek jó olvasást kívánok, remélem ez a fejezet is tetszeni fog nektek. A sulihoz pedig kitartást :D A véleményeket kommentben várom. :)

18.

Szembe kell nézni a fájdalommal, mert csak utána lehet új életet kezdeni.

Barátok közt c. film

Azt álmodom, hogy a kémiateremben vagyok, előttem Hidrogén áll, miközben folyamatosan olyan dolgokat mond nekem, hogy Matt túl jó nekem, és egyáltalán nem érdemlem meg. Fenyegetően rázta az ujját, majd gonosz mosollyal közölte, hogy Josh egy idő után rám un, mert halálosan unalmas vagyok. Az én számon egy hang sem jött ki, csak a fejemet tudtam rázni. Amikor végleg betelik nálam a pohár, felkapom a mellettem álló asztalon lévő barna üvegcsét, és az egészet Hidrogén arcába löttyintem, amitől hangosan sikítva az arca elé kapja a kezét.
     Itt megszakad az álom, zihálva ülök fel az ágyamba. A szívverésem olyan hangos, hogy szinte már a fülemben hallom.
– Na, végre, hogy felkeltél – közli Violet, aki kényelmesen ül a székemben, lábait az íróasztalomon pihenteti. – Egyfolytában azt nyöszörögted, hogy „Fogd be, ribanc”. Öröm volt hallgatni – mosolyog szemtelenül. Valamilyen napilapot olvas, de hamar leteszi, és felém fordul a székkel együtt.
– Rosszat álmodtam – motyogom.
     Tegnap este nem sokkal azután lefeküdtem aludni, hogy hazaértünk, mégis nyúzottnak és kialvatlannak érzem most magam. Biztos azért, mert „rémálmaim” voltak. Mondjuk, nem féltem, de ha Hidrogén szerepel akárkinek az álmában, az már jó nem lehet.

2016. augusztus 6., szombat

17. fejezet

Sziasztok! Úgy gondoltam, hogy adok még egy esélyt a blognak, ezért meg is hoztam a következő fejezetet, amit nagyon-nagyon szerettem írni, remélem, nektek is tetszeni fog. :) És két új szereplőnk is lett :D 
Jó olvasást! 


17.

Nem vagyok féltékeny típus, csak éppen nem tudom elviselni ha hozzányúlnak ahhoz, ami az enyém.

- Moulin Rouge c. film

– Istenem, annyira jól áll rajtad ez a ruha! – néz rám Rox elérzékenyülten. Esküszöm, mintha könnyek is gyűlnének a szemébe, amikor végigmér.
     Egy sötétvörös koktélruhát viselek, ami először annyira kicsinek tűnt, hogy sálnak néztem. Aztán, amikor felvettem, rájöttem, hogy tényleg inkább sálnak kellett volna használnom, ugyanis annyira feszül rám, hogy egybeolvad a bőrömmel. Félreértés ne essék, tényleg nagyszerűen fest rajtam, amennyiben visszatartom a lélegzetem és nem mozdulok meg. Azonban a melleimet, amik alapvetően nem is annyira kicsik, most úgy szorítja, hogy csak nagyon aprókat merek lélegezni, mert attól félek, hogy kipréselődnek az amúgy sem sokat takaró ruhából. Amikor pedig lépek egyet, az alja úgy felcsúszik, hogy attól félek, a derekamig meg sem áll.
– Ha anyám itt lenne, most egyszerűen lekurvázna. Nem húzhatnék egy másik… - Be sem fejezem a mondatot, mert barátnőm szemei olyan villámokat kezdenek szórni felém, hogy összébb húzom magam.