2017. május 9., kedd

19. fejezet

Haii! :) Tudom, nagggyon régen volt már új fejezet... Igen, sajnálom... de megígérem, hogy a következő rész hamarabb fog érkezni, mert már elkezdtem írni. :) Egyébként utólag is boldog karácsonyt, boldog új évet és húsvétot. :D :D 
Jó olvasást kívánok,
Netty.


19.
 Szörnyű egyedül lenni, amikor ketten voltunk.
- Paul Morand
     
A pulzusom az egekben, mégis a lehető legnagyobb nyugalommal próbálok Matt szemébe nézni. Kék szemei tisztábban ragyognak rám, mint az ég. Szája sarkában egy kósza mosoly bujkál, valószínűleg jól mulat azon, hogy az előbb majdnem szívinfarktust kaptam. Vajon elkapott volna, ha elájulok?
     – Kezdem azt hinni Blackwell, hogy titokban minden lépésemet figyeled – fintorgok. Persze ez elég hülyén hangzik, tekintve, hogy az esetek többségében – vagyis mindig – a velem egykorú lányok szokták Matt minden megmozdulását figyelemmel kísérni. Matt pedig hozzá van ehhez szokva, és ez így van rendben. Legalábbis szerinte.

2016. december 4., vasárnap

18. fejezet

Sziasztok! Mindenkinek jó olvasást kívánok, remélem ez a fejezet is tetszeni fog nektek. A sulihoz pedig kitartást :D A véleményeket kommentben várom. :)

18.

Szembe kell nézni a fájdalommal, mert csak utána lehet új életet kezdeni.

Barátok közt c. film

Azt álmodom, hogy a kémiateremben vagyok, előttem Hidrogén áll, miközben folyamatosan olyan dolgokat mond nekem, hogy Matt túl jó nekem, és egyáltalán nem érdemlem meg. Fenyegetően rázta az ujját, majd gonosz mosollyal közölte, hogy Josh egy idő után rám un, mert halálosan unalmas vagyok. Az én számon egy hang sem jött ki, csak a fejemet tudtam rázni. Amikor végleg betelik nálam a pohár, felkapom a mellettem álló asztalon lévő barna üvegcsét, és az egészet Hidrogén arcába löttyintem, amitől hangosan sikítva az arca elé kapja a kezét.
     Itt megszakad az álom, zihálva ülök fel az ágyamba. A szívverésem olyan hangos, hogy szinte már a fülemben hallom.
– Na, végre, hogy felkeltél – közli Violet, aki kényelmesen ül a székemben, lábait az íróasztalomon pihenteti. – Egyfolytában azt nyöszörögted, hogy „Fogd be, ribanc”. Öröm volt hallgatni – mosolyog szemtelenül. Valamilyen napilapot olvas, de hamar leteszi, és felém fordul a székkel együtt.
– Rosszat álmodtam – motyogom.
     Tegnap este nem sokkal azután lefeküdtem aludni, hogy hazaértünk, mégis nyúzottnak és kialvatlannak érzem most magam. Biztos azért, mert „rémálmaim” voltak. Mondjuk, nem féltem, de ha Hidrogén szerepel akárkinek az álmában, az már jó nem lehet.

2016. augusztus 6., szombat

17. fejezet

Sziasztok! Úgy gondoltam, hogy adok még egy esélyt a blognak, ezért meg is hoztam a következő fejezetet, amit nagyon-nagyon szerettem írni, remélem, nektek is tetszeni fog. :) És két új szereplőnk is lett :D 
Jó olvasást! 


17.

Nem vagyok féltékeny típus, csak éppen nem tudom elviselni ha hozzányúlnak ahhoz, ami az enyém.

- Moulin Rouge c. film

– Istenem, annyira jól áll rajtad ez a ruha! – néz rám Rox elérzékenyülten. Esküszöm, mintha könnyek is gyűlnének a szemébe, amikor végigmér.
     Egy sötétvörös koktélruhát viselek, ami először annyira kicsinek tűnt, hogy sálnak néztem. Aztán, amikor felvettem, rájöttem, hogy tényleg inkább sálnak kellett volna használnom, ugyanis annyira feszül rám, hogy egybeolvad a bőrömmel. Félreértés ne essék, tényleg nagyszerűen fest rajtam, amennyiben visszatartom a lélegzetem és nem mozdulok meg. Azonban a melleimet, amik alapvetően nem is annyira kicsik, most úgy szorítja, hogy csak nagyon aprókat merek lélegezni, mert attól félek, hogy kipréselődnek az amúgy sem sokat takaró ruhából. Amikor pedig lépek egyet, az alja úgy felcsúszik, hogy attól félek, a derekamig meg sem áll.
– Ha anyám itt lenne, most egyszerűen lekurvázna. Nem húzhatnék egy másik… - Be sem fejezem a mondatot, mert barátnőm szemei olyan villámokat kezdenek szórni felém, hogy összébb húzom magam.

2016. július 17., vasárnap

16. fejezet

Sziasztok! Meg is hoztam a tizenhatodik fejezetet, remélem, tetszeni fog. A részeket egyébként folyamatosan töltöm fel a Wattpadra is, szóval aki ott jobban szeret ott olvasni, az megteheti. :)
Legyen szép napotok!

16.

Az alapvető igazságok túlélik az összes változást, és segítik kigyomlálni az értéktelen dolgokat.

- John Jakes

A tegnapi kitörésem óta nem beszéltem senkivel. Violet ugyan egyszer bekopogott, de miután nem válaszoltam neki, inkább elment. A hisztim egy idő után inkább dühvé ért, ezért nem is próbáltam meg senkivel sem kommunikálni, mert egészen biztosan csak káromkodásáradatok hagyták volna el a számat. Inkább elfoglaltam magam az utóbbi időben elhanyagolt kötelező beadandómmal, amit sikeresen befejeztem egyetlen éjszaka alatt. Igaz, egy szemhunyásnyit sem aludtam, de az igazat megvallva, nem is tudtam volna. Próbáltam elterelni a gondolataimat, és valamennyire sikerült is. Gondoltam rá, hogy megnézek valami jó kis filmet, de nem találtam olyat, amiben a főszereplő srácnak letépik a fejét, esetleg megeszi a főszereplő csajszi.
     Mivel egész éjjel nem aludtam, reggel a tükörbe meredve a piros, bedagadt szemek helyett fekete és lila karikák virítanak egy szép félhold ívben a szemem alatt. Nem pazarolom az időmet azzal, hogy fél kilónyi korrektorral eltüntessem, inkább átdörgölöm az egész arcom egy hideg, vizes ronggyal, hátha fel is frissülök ettől egy kicsit. Hosszú, fekete hajamat hanyag kontyba kötöm, még fésülködni sincs kedvem. Egyébként is, most egy összetört szívű lányt játszok, aki nem tud uralkodni az érzései felett, azok pedig általában nem úgy néznek ki, mint akik a Vouge legújabb címlapjából léptek volna elő.

2016. május 6., péntek

15. fejezet


Sziasztok! Huh... Négy hónapja nem volt új fejezet, ami miatt most mentegetőzhetnék, de az túl sablon lenne :D Mindenesetre sajnálom. A következő fejezet nem tudom, hogy mikor érkezik, lehet, hogy csak nyáron. Sőt, biztos. 
A türelmes embereknek köszönöm, hogy végig mellettem álltak és halkan szurkoltak nekem, hogy végre befejezzem a fejezetet. Nekik lesz egy - vagy két - meglepetésem a történet lezárása után. Lehet izgulni :D
Nem is húznám tovább a szót, jó olvasást mindenkinek! :) (Már, ha maradtak olvasóim... Mert már ebben sem vagyok biztos.)



15.

Lehet, hogy az érzelem annyira erős, hogy a test nem bírja féken tartani. A lélek és az érzések átveszik az irányítást, és a test sírni kezd.
- Angyalok városa c. film 

     – Tudod, milyen nap van ma? – ugrik valaki a hátamra. Riadtan nyitom ki a szemeimet, és eltart pár másodpercig, mire a kérdés egyáltalán eljut az agyamig.
– Ugráljunk mások hátára nap? – motyogom a párnámba.
– Neeem! – száll le rólam Violet. – Ma van a szülinapod! Mi a terv mára? Fel kéne kelned, már elmúlt kilenc óra – lökdösi a karomat. Hangosan nyöszörögni kezdek, ezzel jelezve, hogy még aludnék pár órát.
– Itt van Matt – közli a húgom, mire felpattannak a szemeim, és villámgyorsan felülök az ágyban.
– Mi az, hogy itt van? Úgy volt, hogy csak délután találkozunk – túrok bele a hajamba, amitől csak még kócosabb lesz. Miért van az, hogy a Disney hercegnők még reggel is pompásan festenek, én meg legtöbbször egy borzra hasonlítok?