2017. május 9., kedd

19. fejezet

Haii! :) Tudom, nagggyon régen volt már új fejezet... Igen, sajnálom... de megígérem, hogy a következő rész hamarabb fog érkezni, mert már elkezdtem írni. :) Egyébként utólag is boldog karácsonyt, boldog új évet és húsvétot. :D :D 
Jó olvasást kívánok,
Netty.


19.
 Szörnyű egyedül lenni, amikor ketten voltunk.
- Paul Morand
     
A pulzusom az egekben, mégis a lehető legnagyobb nyugalommal próbálok Matt szemébe nézni. Kék szemei tisztábban ragyognak rám, mint az ég. Szája sarkában egy kósza mosoly bujkál, valószínűleg jól mulat azon, hogy az előbb majdnem szívinfarktust kaptam. Vajon elkapott volna, ha elájulok?
     – Kezdem azt hinni Blackwell, hogy titokban minden lépésemet figyeled – fintorgok. Persze ez elég hülyén hangzik, tekintve, hogy az esetek többségében – vagyis mindig – a velem egykorú lányok szokták Matt minden megmozdulását figyelemmel kísérni. Matt pedig hozzá van ehhez szokva, és ez így van rendben. Legalábbis szerinte.

– Én is pont ezen gondolkodtam. Valahogy mindig ott vagy ahol én, Vadmacska. Lehet, hogy ez a sorsunk? Egymás útját keresztezni? – hümmög az állát dörzsölgetve.
     Majdnem elnevetem magam, annyira nevetségesen hangzott az, amit mondott.
– Nos, remélem, hogy nem. Mit keresel itt? – Próbálok barátságos lenni vele, ezért még egy mosolyt is megeresztek felé. Azért nem rázhatom le csak úgy, vele ellentétben én nem szoktam bunkó lenni az emberekkel.
– H-val és a fiúkkal edzünk egy picit – int a fejével jobb oldalra. Megpillantom mögötte a csapatnyi fiút és egy sárga valamit, ami feltehetőleg Hidrogén. – Van kedved csatlakozni? – kérdezi.
     Ekkor észbe kapok és megszorítom a telefonomat.
– Nem, tulajdonképpen Josh-sal van találkozóm, már így is késésben vagyok. Szóval, ha most megbocsátasz… - be sem tudom fejezni a mondatomat, mert egy mögöttem felhangzó kiáltás félbeszakítja.
– Lexie, itt vagyok, bocs a késésért! – Ezzel egy időben Josh meg is fogja a karomat, miközben lihegve próbál szóhoz jutni. Szegény, vajon ő is úgy rohant ide, mint én?
– Semmi baj, én is nemrég érkeztem – mosolygom.
     Esetlenül átkarolja a vállamat, én pedig viszonzom az ölelését, és próbálom letörölni az idióta vigyort az arcomról. Na, nem azért mert megölelt, hanem mert Matt ennek a szemtanúja lehetett. Gyerekes lennék? Talán.
     Josh is észreveszi a mellettünk álló Mattet, mire kinyújtja felé a kezét.
– Blackwell – mondja közben.
     Matt összeráncolt szemöldökkel, dühös tekintettel megszorítja Josh kezét, aki rezzenéstelen arccal tűri.
– Mr. Fasztudjamiavezetékneved. – Ezzel el is engedi Josh kezét, de azért még fintorogva végigméri egyszer. Aztán rám néz azzal a „komolyan ez tetszik neked?” pillantásával. Megvonom a vállam, mintha nem érdekelne. Oké, tény, hogy Matt rohadt jól néz ki a fehér izompólóban, ami egy picit piszkos, gondolom a rögbitől. És a haja is tökéletesen áll, annak ellenére, hogy valószínűleg nem csinált vele semmit. Az pedig csak felteszi az i-re a pontot, hogy neki még az is jól áll, ha a testét vékony izzadságréteg borítja. De ez kit érdekel? Nem minden a külső.
– Jaj, hát itt vagytok, Mattiebaby, gyere, mert már hiányolunk – jelenik meg Matt mellett egy alacsony, szőke lány, akinek a ruhája épphogy takar valamit, a magassarkúja pedig olyan rikító rózsaszín, hogy a park végén is látják valószínűleg. – Szia, Lexie – villant rám egy ezerwattos vigyort Hidrogén.
– Josh, bemutatom neked Héliumot – fordulok Josh felé, aki tágra nyílt szemekkel néz Hidrogénre. Az arca megrándulásából arra következtetek, hogy legszívesebben képen röhögné a csajt. Én is így vagyok vele.
– Igazából Ella a nevem, de mindenki csak Hidrogénnek hív a hajam miatt. – Pontosan ugyanúgy, ugyanolyan frekvenciával vihog fel, mint amikor nekem mutatkozott be. – Ti is csatlakoztok hozzánk? – Végigsimít Matt karján, akinek a szeme sem rebben a gesztusra.
– Nem, nem, köszi…
– Persze, miért ne? – vonja meg a vállát Josh, és a derekamra csúsztatja a kezét, mire felé kapom a fejem. Halkan belesuttog a fülembe: – Ismered a szőke nős vicceket, ugye?
     Erre én is felnevetek, de azonnal az arcomra fagy a vigyor, amikor rápillantok Mattre. Olyan lenézően és dühösen méregeti Josht, hogy attól félek, mindjárt neki ugrik. Köhögök párat, majd odaszólok Hidrogénnek, hogy induljanak el, mindjárt megyünk mi is. Hál’ Istennek ezt hamar megérti, már-már rángatja Mattet, aki vet még egy utolsó fenyegető pillantást Joshra, majd követi a szőkeséget.
     – Nem igazán kedvel engem – biccent Josh a távolodó „pár” felé.
Halkan felkuncogok.
– Biztos csatlakozni akarsz hozzájuk? – kérdezem.
– Miért ne? – rántja meg lazán a vállát. – Persze, csak ha te is akarod – teszi hozzá.
     Válaszul rámosolygok és a kezét az enyémre kulcsolva elindulunk a fiúk felé. Néhány méterre tőlük már meg is hallom Brandon kiáltását.
– Szia Matt csaja!
– Sziasztok! – integetek, mire mindegyikük biccent egyet felém. Josh-t észre sem veszik, mintha ott se lenne mellettem.
– Mizu? – kacsint Seth. Azt mondanom se kell ugye, hogy előtte végigmér tetőtől talpig. Háromszor. Szerencsére már nem pirulok el, mondhatni hozzá szoktam ehhez.
– Minden oké, és veletek? Készültök valamilyen meccsre? – mutatok a labdára, ami Brandon kezében van.     
     A fiúk úgy néznek rám, mintha nőtt volna még egy fejem.
– Matt csaja, mi mindig meccsre készülünk. Az egész évünk nem áll másból csak a felkészülésből és az edzésekből.
     Védekezően magam elé emelem a kezeimet.
– Oké, ez jogos.
     Ekkor egy emberként nézünk Hidrogénre, aki Matt karjára csap és közben eszeveszettül nevet. A látvány eléggé vicces. Pinkre színezett ajkai akkorára nyílnak nyerítés közben, hogy még a Brandon kezében lévő focilabda is beleférne. Közben persze hátraveti a fejét, én pedig attól félek, hogy ráugrik a mellettünk lévő fa ágáról egy mókus. Az még rátesz egy lapáttal, hogy szőke haját jobbra-balra rázogatja.
     Matt már-már kínos mosollyal figyeli a „barátnőjét”. Szerintem azon gondolkodik, hogy inkább magát vagy a csajt ássa-e el jó mélyre.
Josh rájuk mutat, és Brandon felé fordul.
– Ők most akkor járnak?
     A szőke srác meglepett arccal fordul Josh felé, mint aki eddig észre sem vette volna. Végigméri, hunyorogva próbálja beazonosítani az arcát, de nem hinném, hogy felismerte. A tekintete legalábbis erről árulkodik.
– Párszor dugnak, a csaj meg ráakaszkodott Mattre. Ellának tetszik Matt, Mattnek meg Lexie, Lexinek meg Matt. Ördögi kör… vagy inkább ördögi háromszög – vigyorog.
     A nevem hallatára felkapom a fejem és heves tiltakozásba kezdek.
– Ez egyáltalán nem igaz! – Elsősorban Josh-nak mondom ezt, mert nem akarom, hogy azt higgye, tényleg tetszik Matt… Mármint külsőre nyilván miden lánynak tetszik, de ennyi. Olyan, mint amikor meglátok a kirakatban egy szép ruhát; elkönyvelem gondolatban, hogy milyen jól néz ki, csak éppen rajtam nem mutatna jól.  
     Josh felnevet, és nyugtatóan még szorosabban von magához, majd ad egy puszit az arcomra. Nem reagálok semmit, csak halványan elmosolyodom. A fiúk körülöttünk hangosan „hú”-zni és tapsolni kezdenek. Komolyan, mint az óvodások…
– Na de Lexie! Megcsalod Mattet? – ingatja a fejét Kuki-Muki. – Matt, íme, az első lány, aki még le sem feküdt veled, de már megcsalt!
     Matt hátat fordít nekünk, úgy figyeli Hidrogént, aki a körmét piszkálja.
     – Na, folytathatjuk az edzést? – kiált Seth, mire a többi fiú helyeslően bólogatni kezd. – Matt mellett álló tag, te tudsz rögbizni?
– Csak európai focizni tudok – von vállat Josh.
     Kuki-Muki felé kapja a fejét.
– Komolyan? Megtanítasz minket? Ott vannak labdák, azok között találsz olyat is!
     Josh rám néz, mint aki engedélyt kérne, hogy játszhasson a többiekkel. Látom a szemeiben a csillogást: mint egy ötévesé, aki gólt rúg a legelső mérkőzésen.
– Menj csak, én addig leülök oda – mutatok a fa tövében lévő padra. Igaz, hogy pár lépésre ott áll Matt és Hidrogén, de ez nem zavar: elmegyek mellettük, leülök, és onnan figyelem a fiúkat. Pár pillanat később, amikor Seth jó messzire elrúgja Brandon mellett a labdát, odafordul felénk, és felkiált:
– Hidro, hozd már vissza a labdát! – A szőkeség nevetve eltipeg mellettem a labda irányába. Aha, szóval ő a labdaszedő! Nos, ilyen magassarkúban én óvatosan mászkálnék a füvön, nehogy belesüppedjen a sárba… Bár, kit áltatok; remélem, beleragad, és ott is marad.
     Matt lehuppan mellém a padra, és a lehető legszorosabban csúszik mellém. Odébb sem tudok menni, mert a szélén ülök.
– Mit eszel ezen a faszfejen? – kérdezi mérgesen, mire felé kapom a fejem, dühös pillantásokat küldve felé.
– Először is, nem faszfej. Másodszor, semmi közöd hozzá – fonom össze izzadt karjaimat.
– De igenis közöm van hozzá! – mordul fel. – Ezzel akarsz féltékennyé tenni?
     Hitetlenkedve eltátom a számat. Hogy lehet valaki ennyire egoista? Miért hiszi mindig azt, hogy bármit is érte csinálok?
– Miért akarnálak féltékennyé tenni? Neked ott van Nitrogén.
     Matt arcáról egy csapásra eltűnnek a dühös élek, arca ellágyul, majd hangosan felnevet.
– Szóval innen fúj a szél! Téged zavar Hidrogén! Féltékeny vagy, Vadmacska! – mosolyog még mindig. Kék szeme a lelkemig hatol, de leplezve ezt az érzést, próbálok egy fújtató hangot kiadni.
– Nem tudom, miről beszélsz. Engem nem érdekel, hogy Oxigénnel vagy együtt. Legyetek boldogok – motyogom. Matt ezen még szélesebben kezd mosolyogni, és a vállam mögé helyezi a karját.
– Ne aggódj, neked még a féltékenység is jól áll. Mint egy morcos kiscica, úgy nézel ki.
     Egy pillanat alatt pipacspiros lesz az arcom a megjegyzése hallatán. Próbálok az előbbi mérges tekintetére gondolni, hogy eltereljem a figyelmemet, de ehelyett csak még jobban elvörösödöm.
– Most is rám gondolsz? – Óvatosan felpillantok. Kár volt, Matt arcán akkora önelégült vigyor ül, hogy kedvem lenne pofán ütni. Mintha nem is várna választ ahhoz, hogy tudja az igazságot.
– Akkora önelégült egy hólyag vagy, Blackwell! – mondom ingerülten. Lesöpröm a karját a vállamról, és összefonom magam előtt a karjaimat. Kívülről úgy nézhetek ki, mint egy duzzogó ötéves. Úgy is érzem magam.
     Brandon kiabálása odavonzza a tekintetemet a focira. Nagyapának köszönhetően valamennyire értek az európai focihoz, mert ő tinikorában csak ezt játszotta. Tudom, hogy mikor milyen büntetőt kapnak a játékosok, hogy meddig tart egy meccs, és kinek mi a feladata a pályán. Mondjuk fura, hogy a labda a földön van, és nem a kezükben. Látszik a fiúkon, hogy nem nagyon tudják a lábukkal irányítani, rúgni meg aztán végképp nem. Seth még egész ügyes, de Brandon csak lökdösi a többieket.
– Te miért nem játszol? – kérdezem Mattet. Az apja híres volt Európában a foci miatt, ezért biztosra vettem, hogy Matt is tud játszani.
– Nincs kedvem – vonja meg a vállát. – Szóval akkor hivatalosan is együtt vagy a bájgúnárral? – kérdezi hirtelen Josh felé intve.
     Meglep a kérdése. És jó ideig nem is tudok válaszolni. Tényleg, mi van köztünk Josh-sal? Mármint, mi most randizunk, nem? Akkor miért érzem úgy, hogy ez nem igazi randi? Eddig talán három igazi randevúban volt részem, de azok sokkal romantikusabbak voltak, mint ez. Az, hogy eljöttünk a parkba, és én nézem, ahogy focizik… nos, nem nevezném még csak meghitt találkozásnak sem. Inkább baráti volt, mintsem bimbózó románcunk kezdete.
–  Alakul – zárom rövidre. Reménykedem, hogy nem feszegeti tovább ezt a témát.
– Zavar, hogy Sally-vel vagyok?
Értetlen arccal bámulok rá.
– Ki az a Sally? – Teljesen megzavar a kérdése.
– Hát Hidrogén – int a szőke lány felé.
– Nem Ellie-nek hívják? – Meg mertem volna esküdni rá, hogy ezt a nevet mondta a bemutatkozásánál.
– Tök mindegy – legyint Matt.
Megköszörülöm a torkomat és fészkelődni kezdek.
– Igazából nem annyira érdekel. – HAZUGSÁG. Akár a homlokomra is rá lehetne írni ezt a szép szót, annyira ordít rólam.
– Az előbb még féltékeny kiscica voltál, Vadmacska. Szóval ne mondd nekem, hogy nem zavar. – Tudom, hogy részben igaza van, de még magamnak sem merem bevallani. Zavar, hogy Hidrogén többet van Mattel, mint én… pedig ez nemrég még nem így volt. Hiányoztak az eltöltött idők, a beszélgetések, és úgy minden. Hiányzik Matt Blackwell.
– Nem való hozzád. – Már nem rám néz, hanem a focizó fiúkat, pontosabban Josh-t figyeli szikrázó szemekkel. Majdnem megkérdezem tőle, hogy ezt mégis miből gondolja, amikor ismét felém fordul, majd hozzáteszi: – Én viszont annál inkább – vigyorog. Annyira önelégült a vigyora, hogy legszívesebben…
– Nézd meg, Mattie maci, letörött a körmöm. – Egy kéz jelenik meg mellettem, amelyen hosszú, pink körmök virítanak, a középső ujjat kivéve.
     Matt alig hallhatóan felnyög.
– Ez borzasztó – feleli enyhe szarkazmussal.
– Az… most így hogy fogok túlélni még két napot? Addigra kaptam csak időpontot.
– Nem is tudom… - motyogta Matt.
– Hidro, hozd már vissza a labdát! – kiált felénk Brandon.
Ms. Szőkeség kínosan röhögcsél, de engedelmeskedik Brandonnak, és a labda után siet, amit hiába keresek a szememmel, nem látok. Gondolom véletlenül jó messzire rúgták. Véletlenül. Hiszen kinek jutna eszébe ugráltatni/kihasználni ezt a szegény lányt?
 A sulimban a ribancok mind ilyenek. Ha sikerül elérniük azt, hogy ne egyszer, hanem kétszer is megfektessék őket a menő srácok, a menzán vagy a folyosókon szinte kiskutya üzemmódba kapcsolnak.
Nem nézem le őket. Valójában egy napra szívesen bújnék egy csinos ribanc bőrébe. Tudom, furán hangzik, de kíváncsi lennék, hogy miért olyanok amilyenek. Miért élvezik azt, hogy több pasijuk volt, mint ahány évesek? Egyáltalán élvezik? Vagy csak megjátsszák? Elvégre egy lány sokkal érzékenyebb, mint egy pasi. És nem hiszem, hogy azért ribiskednek, mert tudják magukról, hogy gyönyörűek.
Én is szép vagyok. Sőt, nagyon szép. Dédnagymamám kinézetét örököltem, amiért örökké hálás leszek neki. Kiskoromban mindig azt hittem, hogy anyára ütöttem. De erre hamar rácáfolt Nagyi, aki mutatott az anyukájáról egy képet. Mintha magamat láttam volna.
Fekete-fehér kép volt, Adelaide – a dédnagymamám – pedig egyszerűen meseszépen festett. Dús, fekete haja gyönyörűen állt neki, a fülében és a nyakán ékköves ékszerek lógtak, a ruhája pedig mélyen dekoltált volt. Nagyi azt mondta, hogy tűzvörös színű, akárcsak Adelaide ajkai.
Nagyi azt is mesélte, hogy a szemei pont olyanok, mint most az enyém. Fénytől és hangulattól függ, hogy mogyoróbarna-e vagy mohazöld. Bárcsak ismertem volna a dédimet!
– Hahó, Föld hívja Vadmacskát, merre jársz? – egy kéz jelenik meg a szemem előtt, mire pislogok párat, és felvont szemöldökkel Mattre nézek.
– Mi az?
Matt lustán elvigyorodik.
– Mi járt a fejedben?
– Szerinted a ribancok miért viselkednek úgy, ahogy? – El sem hiszem, hogy hangosan is kimondtam! A szám elé kapom a kezem, és szégyenemben égni kezd az arcom. Remélem, nem vágja le egyből, hogy Hidrogén miatt kérdeztem.
Matt meglepetten felvonja az egyik szemöldökét, pár pillanattal később azonban már válaszol is:
– Van valami, amit igazán szeretsz csinálni? – Zavarodott arcom láttán hozzáteszi: – Mint mondjuk én a rögbit.
Fészkelődöm egy kicsit a helyemen. Most vagy gyorsan témát akar váltani, vagy nem tudom. Egyáltalán hogy jön most ez ide?
–  Szeretek olvasni, éppen ezért dolgozom a könyvtárban – felelem végül. Más nem jut eszembe.
Matt bólint egyet.
–  Ha most valaki azt mondaná neked felvágósan, hogy felállít egy rekordot, és elolvas, mondjuk tíz könyvet ezen a nyáron, mit válaszolnál neki?
Lassan mosoly kúszik az arcomra; végre megértem, mire akart kilyukadni.
–  Hogy én többet is el tudok.
–  Pontosan – vágja rá Matt. – Ez az egész egy verseny, semmi más. Ki szerzi meg előbb Brandont? Ki kefél először Seth-tel? Ki szop…
–  Oké, rendben, felfogtam, elég lesz – vágok közbe gyorsan, mielőtt még cifrábbakat mondana. Eléggé vizuális típus vagyok, és nem akarok rémálmokat estére.
Matt hangosan felnevet.
–  Miért jutott ez eszedbe? – Jaj, ne!
Gyorsan, találj ki valamit Wilcat!
–  Szerinted belőlem is könnyen olyan lány válhatna? – Szentséges. Uram. Atyám. Az. Égben. Oké, komolyan szájkosarat fogok kérni születésnapomra. Hacsak addig el nem ásom magam szégyenemben.
Matt próbálja elfojtani kitörni készülő röhögését, több-kevesebb sikerrel.
–  Nos – kezdi még mindig csillogó szemekkel – Kétségem sincs afelől, hogy bármelyik srácot megkaphatnád.
Tetőtől talpig végigmér, aztán bólint egyet, mintha megerősítené saját magát. Ekkor közelebb hajol, tekintetével majd’ felnyársal, és nagyon mély, nagyon szexi hangon folytatja:
–  Ugyanakkor az illetőnek az lenne az utolsó alkalom, hogy a farkát használta.
Ha lehet, még jobban égek, mint előtte. Próbálok mindenfele nézni, csak Matt szemébe nem. Istenem, hogy tudom magam folyton ilyen kínos helyzetbe hozni? Miért nem tudok én is felszabadultan nevetni egy-egy kínos beszélgetésen vagy beszóláson? Le merem fogadni, hogy a dédnagyim pontosan ezt csinálta volna.
Felnézek, és Josh szemébe próbálok nézni, hogy jelezzek neki; hamarosan ideje lenne mennünk, mert még a végén felgyulladok szégyenemben. Sajnos, amikor találkozik a pillantásunk, elvigyorodik, majd felmutatja a hüvelykujját. Szívem szerint sikítva tudatnám vele, hogy szabadítson ki ebből a helyzetből.
–  Legszívesebben letörölném a képéről azt a vigyort – morogja Matt.
Próbálok higgadt hangon válaszolni:
–  Ne zavarjon már annyira, hogy jól érzem magam vele.
–  De, kurvára zavar – idegesen kifújja a levegőt, és hátradől a padon.
Hiába próbálok valamilyen érzelmet leolvasni az arcáról, ő makacsul az ellenkező irányba fordítja a fejét. Az viszont észreveszem, hogy az állkapcsa idegesen rángatózik.
– Hagyjuk ezt a témát szerintem – sóhajtom fáradtan. Az előbbi szégyenem teljesen elpárolgott.
Eltelik egy perc, én pedig azon agyalok, hogy amikor ideköltöztem Nagyihoz, mennyire sokat járkáltam ebbe a parkba. Helyesbítek; szinte a napjaim egészét itt töltöttem.
– Figyelj – fordul felém hirtelen Matt, én pedig abbahagyom a bámészkodást, és ránézek.
– Igen?
– Nem kell azért vele lenned, hogy féltékennyé tegyél engem – közli komoly arccal.
Majdnem leesek a padról.
– Mi?? Egyáltalán nem azért vagyok vele – rázom hevesen a fejemet. Szeretek Josh-sal lenni… nem annyira, mint régen Matt-tel, de igazán jó társaság ő is. Különben is, miért hiszi azt egyfolytában ez az öntelt hólyag, hogy mindennek, ami történik az életemben, köze van hozzá?
– Aha, persze. – Közelebb csúszik hozzám a padon, én pedig nem tudok elhúzódni tőle, mert a földön kötnék ki. Bár, lehet, jobb lenne.
– Miért nem vagy akkor velem? – kérdezi halkan.
– Sajnálom – kezdem -, de nem bízom benned. Az előző barátom ugyanolyan szívtipró, mint te.
– Egyáltalán nem vagyok az. Még egy lány szívét sem törtem össze, mert nem jártam egyikkel sem – zavartan beletúr a hajába és hamisan felnevet.
– Akkor csak nem szeretnék én is futókaland lenni – motyogom lehajtott fejjel.
Matt az állam alá nyúl, és kényszerít, hogy ismét a szemébe nézzek. Magam is meglepődöm, hogy kék tekintete szinte szikrákat hány.
– Sosem lennél számomra futókaland. Érted? Te annál sokkal több vagy. Vadmacska, azt hiszem, hogy szer…
– Lexie, ne haragudj, de haza kell mennem, mert anyukámnak sürgősen a nagyimhoz kell utaznia, nekem pedig vigyázni az öcsémre, amíg távol van… - ragadja meg a karom Josh, majd zavartan el is engedi.
Gúnyos mosollyal Mattre néz:
– Megzavartam valamit?
Már épp nyitnám a szám, hogy válaszoljak, de Blackwell megelőz:
– Amit azt illeti, meg, faszfej. Most pedig húzz el! – dühös hangjától még én is megijedek.
– Nem hozzád beszélek – közli fogcsikorgatva Josh. Még ki is húzza magát, hogy magasabbnak tűnjön. Vajon ez a fiúknál ösztönös?
– Persze, semmi baj, Josh – mondom neki, de a mosolyom inkább csalódott, mint vidám. Na, nem azért, mert el kell mennie, hanem mert félbeszakította Mattet.
Josh viszont félreérti a reakciómat, és zavartan egyik lábáról a másikra áll.
– Ööö, szeretnélek hazakísérni, ha nem bánod. Elvégre, ez a legkevesebb, hogy kiengeszteljelek a félbehagyott randi miatt.
Döbbenten pislogok párat. Ez randi volt? Ilyen egy randi? Eléggé… unalmas volt.
– Persze, oké. – A gonosz manó a fejem mellett sikítozni kezd, és a saját haját tépni, amiért itt hagyom Mattet. Sajnos nem tehetek mást, nem akarok Josh-sal bunkó lenni.
Bocsánatkérően Blackwellre pillantok, aki rám se hederít. Épp el van foglalva azzal, hogy mérgesen méregesse Josh-t. Attól félek, hogy mindjárt megöli. Gondolatban azért neki adok igazat, én is hasonlóan érzek.
Felkelek a padról, és intek egyet a focizó fiúknak, akik mind visszaintegetnek.
– Ha hozzá mersz érni, letöröm a karjaidat! – Matt fenyegető hangja megrémiszt.
– Nem te mondod meg, hogy mit csináljak. – Josh köp egyet, ami Blackwell lába előtt landol. Erre felpattan, és a lehető legegyenesebb testtartással próbál Josh fölé tornyosulni. Nem magasabb nála pár centivel, viszont sokkal izmosabb.
     Elkerekedett szemekkel megragadom Josh karját, és húzni kezdem magam után.
– Elég lesz! – mondom a két fiúnak, ám figyelemre se méltatnak.
Mintegy végszóra, megjelennek a srácok, és körülvesznek minket.
– Minden oké? – kérdezi Brandon a vállamra csapva.
Bólintok, miközben próbálok neki a tekintetemmel üzenni. Szerencsére, ő érti, mit akarok mondani, ezért óvatosan biccent, majd a haverja felé fordul, ezzel egy pillanatra megszakítva a kettejük szemkontaktusát.
Kihasználom az alkalmat, és gyorsan magam után húzom Josh-t, aki szerencsére nem ellenkezik. Miután pár métert távolodunk, ráteszi a derekamra a kezét.
– Ne haragudj, csak annyira felbosszantott… - mormogja.
– Semmi baj – mosolygok.
     Gombóc nő a torkomban. Fojtogató érzés, a pulzusom vagy kétszeresére növekszik tőle. Az amúgy is izzadt homlokomról csöpögni kezd a veríték. Időbe telik, míg rájövök, hogy az zaklat fel, hogy Matt nem tudta befejezni, amit elkezdett. Már épp jobban elmélyednék a gondolataimban, amikor ráeszmélek; megérkeztünk.
Szembe fordulok Josh-sal, idétlenül vigyorgó arcát figyelem. Most veszem csak észre, hogy az arcán van pár szeplő, amitől még aranyosabbnak tűnik az arca. Mert ez maga Josh. Aranyos. Nem szexi, nem csábító, hanem kedves és aranyos.
– Azért köszönöm, hogy együtt tölthettünk egy kis időt – mondja végül.
Esetlenül közelebb lép, én pedig kényelmetlenül fészkelődni kezdek. Már lelkiekben felkészülök, hogy megcsókol, ám hirtelen elkapja a bal kezemet, és megszorítja.
Annyira ledöbbenek, hogy tátva marad a szám. Oké, most komolyan… kezet rázott velem?
– Majd írok, hogy mikor tudunk találkozni. Egy ideig most nem hiszem, de majd jelentkezem. Ígérem. – Újabb kézszorítás – Szia, Lexie. – Még egy kézszorítás.
– Ööö, izé, szia, Josh – motyogom, aztán végre elengedem izzadt tenyerét.
Hátat fordítok, aztán amilyen gyorsan csak tudok, berohanok a házba.

***

Bezárkózom a szobámba, és az ágyamon fekve gondolkodom a mai napon. Sokszor szoktam ezt csinálni. Amikor Dave szakított velem szinte az egész napomat így töltöttem. Gondolkodtam, sírtam, gondolkodtam, ettem, sírtam, gondolkodtam és alvás helyett sírva gondolkodtam. Nem jutottam semmire, de azt hiszem, én így dolgozom fel az engem ért sérelmeket. Nem kiabálok, nem sikítozom, nem vágom fel az ereimet, nem beszélek magamban. Az agyam folyamatosan kattog, újrajátssza az eseményeket, boncolgatja, elemzi. Mintha csak kirakósoznék, és azon töprengenék, hogy melyik darab hova illik.
     Leginkább Matt jár a fejemben – hát persze, hogy ő. Ki más?
Természetesen nem hagy nyugodni a gondolat, hogy mit akarhatott mondani. Szeret velem lenni? Szereti a társaságom? Szereti, ha a közelében vagyok?
Én is szeretek vele lenni. Mindig tud valamilyen meglepetést okozni. Sosem unalmas a vele töltött idő, és sokszor csak azt veszem észre, hogy órákat töltöttünk együtt, amikor csak pár percnek tűnik az egész.
Megszólal a telefonom, mire egy fintor ül ki az arcomra. Nincs kedvem Josh üzeneteihez, most épp gondolkodom!
Ám amikor rápillantok a kijelzőre egy akkorát dobban a szívem, hogy attól félek még Nagyapa is meghallotta.


Matt: Éjfélkor legyél a kaputok előtt, elviszlek magamhoz J MB.

------
Naaa, hogy tetszett? És az új fejléchez mit szóltok? Tetszik? Várom a véleményeiteket! <3

15 megjegyzés:

  1. Drága Netty!
    Először is, hűha! Új fejléc! Furcsa, de tetszik! Oké, még kicsit ragaszkodom az előzőhöz, de bejön! :3
    A történet pedig nagyon jó! El kellett olvasnom ugyan az előző véget, hogy eszembe jussanak a dolgok, de ez a fejezet is fantasztikus volt! :3 Alig várom, hogy mit akar Matt :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen a kedves szavakat! Matt is várja, hogy megmutassa, mit is szeretne ;))

      Törlés
  2. Te... Jó... Isten! Ha tudnád mennyire vártam már ezt a részt és whao! Imádom Josh roppantul nem szimpatikus, viszont Mattet egyenesen imádom. Alig várom a következő részt!! Nagyon siess <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mattet mindenki imádja :DD Hamarosan érkezik a következő rész... amint vége az évvégi hajrának...

      Törlés
  3. Ááá végre! 😁 Imádom 😍 Nagyon tetszett az új rész, alig várom a kövit, hogy mi sül ki belőle. Maaaatt ❤❤❤❤❤❤

    VálaszTörlés
  4. Nagyon bejön az új fejléc, s imádtam a mostani fejezetet is, alig várom a folytatást! Éljen Matt! :D

    VálaszTörlés
  5. Tejóéóg! Annyira jól sikerült ez a fejezet (is)! Nagyon tehetséges vagy, nem tudtam elszakítani a tekintetem a képernyőről olvasás közben. Nagyon tetszett. Kérlek siess a következő résszel, mert nagyon izgatott lettem. És persze pihenj is közben!
    Ölellek! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett z új rész :) <3 <3

      Törlés
  6. Istenem! Mikor jön a kövi rész? Imádom Mattet! Josh is szimpi. De az ilyen sracok mögött mindig van valami defekt.��
    Matt mondj már ki hogy szeretlek! Brandon meg miért nem egy ténylegesen élő személy!?��

    VálaszTörlés
  7. Fejléc:tökéletes.
    Történet:egyenesen fantasztikus!
    Annyira imádom a sztorid, hogy el nem tudod képzelni:D
    Hihetetlenül jól írsz, csak így tovább, gratulálok!
    Izgatottan várom a következő részt, ráadásul már a sulinak is vége:P
    Pihenj sokat, ölelés
    XO Dorottya

    VálaszTörlés
  8. annyira imádom a történetet! zseniális! nem tudok kinyögni semmit, de nagyon várom a kövit!

    VálaszTörlés
  9. Imádom!!Mikor folytatod??😍😍😍😍😍😍😍😍

    VálaszTörlés
  10. Mikor folytatod? Már nagyon várom!

    VálaszTörlés