Egyébként nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, kérlek, ha időtök engedi, hagyjatok kommentet. :) Mindeninek kellemes olvasást.
13.
"A család nem ott van, ahová a vér köt, hanem ott, ahol szeretnek. Ott, ahol melletted állnak."
- Cassandra Clare
Anyám nem változott
semmit. Festett szőke haja félig le van nőve, amit kivételesen kontyba kötött, zöld
szemei fakón és mélyen ülnek az arcán, semmi csillogás nincs bennük. Szigorú
arcvonásai a sok piától és cigitől teljesen eltorzultak, bőre ráncossá, a szeme
alatt pedig karikássá vált. Az ajka olyan halvány, hogy szinte már majdnem
bőrszínű. Ennek ellenére arca enyhén kipirosodott az évek alatt. Egyáltalán nem
szép nő. Persze, mindenki a saját édesanyját tartja a legszebbnek, viszont az
én anyám még az átlagosat sem közelíti meg.
– Te mit keresel itt? – térek magamhoz, de nem fordítom el a
tekintetemet; végig aszemébe nézek. Eddig, ha vele
kellett beszélgetnem, mindig lesütött szemekkel álltam előtte, ám ez
megváltozott.
– Büdös kölyök, így
kell köszönteni az anyádat? – sziszegi halkan, a szemeivel pedig már rég
megölt. Bár tekintete érzelemmentes, nagyon is leolvashatóak az arcáról a düh
jelei.
– Mit keresel itt? –
kérdezem, majd bizonyítva, hogy nem félek tőle, egyet felé lépek, és keresztbe
fonom a karjaimat.
