2016. július 17., vasárnap

16. fejezet

Sziasztok! Meg is hoztam a tizenhatodik fejezetet, remélem, tetszeni fog. A részeket egyébként folyamatosan töltöm fel a Wattpadra is, szóval aki ott jobban szeret ott olvasni, az megteheti. :)
Legyen szép napotok!

16.

Az alapvető igazságok túlélik az összes változást, és segítik kigyomlálni az értéktelen dolgokat.

- John Jakes

A tegnapi kitörésem óta nem beszéltem senkivel. Violet ugyan egyszer bekopogott, de miután nem válaszoltam neki, inkább elment. A hisztim egy idő után inkább dühvé ért, ezért nem is próbáltam meg senkivel sem kommunikálni, mert egészen biztosan csak káromkodásáradatok hagyták volna el a számat. Inkább elfoglaltam magam az utóbbi időben elhanyagolt kötelező beadandómmal, amit sikeresen befejeztem egyetlen éjszaka alatt. Igaz, egy szemhunyásnyit sem aludtam, de az igazat megvallva, nem is tudtam volna. Próbáltam elterelni a gondolataimat, és valamennyire sikerült is. Gondoltam rá, hogy megnézek valami jó kis filmet, de nem találtam olyat, amiben a főszereplő srácnak letépik a fejét, esetleg megeszi a főszereplő csajszi.
     Mivel egész éjjel nem aludtam, reggel a tükörbe meredve a piros, bedagadt szemek helyett fekete és lila karikák virítanak egy szép félhold ívben a szemem alatt. Nem pazarolom az időmet azzal, hogy fél kilónyi korrektorral eltüntessem, inkább átdörgölöm az egész arcom egy hideg, vizes ronggyal, hátha fel is frissülök ettől egy kicsit. Hosszú, fekete hajamat hanyag kontyba kötöm, még fésülködni sincs kedvem. Egyébként is, most egy összetört szívű lányt játszok, aki nem tud uralkodni az érzései felett, azok pedig általában nem úgy néznek ki, mint akik a Vouge legújabb címlapjából léptek volna elő.