Legyen szép napotok!
16.
Az alapvető igazságok túlélik az összes változást,
és segítik kigyomlálni az értéktelen dolgokat.
- John Jakes
A tegnapi kitörésem
óta nem beszéltem senkivel. Violet ugyan egyszer bekopogott, de miután nem
válaszoltam neki, inkább elment. A hisztim egy idő után inkább dühvé ért, ezért
nem is próbáltam meg senkivel sem kommunikálni, mert egészen biztosan csak
káromkodásáradatok hagyták volna el a számat. Inkább elfoglaltam magam az utóbbi
időben elhanyagolt kötelező beadandómmal, amit sikeresen befejeztem egyetlen
éjszaka alatt. Igaz, egy szemhunyásnyit sem aludtam, de az igazat megvallva,
nem is tudtam volna. Próbáltam elterelni a gondolataimat, és valamennyire
sikerült is. Gondoltam rá, hogy megnézek valami jó kis filmet, de nem találtam
olyat, amiben a főszereplő srácnak letépik a fejét, esetleg megeszi a
főszereplő csajszi.
Mivel egész éjjel nem aludtam, reggel a
tükörbe meredve a piros, bedagadt szemek helyett fekete és lila karikák
virítanak egy szép félhold ívben a szemem alatt. Nem pazarolom az időmet azzal,
hogy fél kilónyi korrektorral eltüntessem, inkább átdörgölöm az egész arcom egy
hideg, vizes ronggyal, hátha fel is frissülök ettől egy kicsit. Hosszú, fekete
hajamat hanyag kontyba kötöm, még fésülködni sincs kedvem. Egyébként is, most
egy összetört szívű lányt játszok, aki nem tud uralkodni az érzései felett,
azok pedig általában nem úgy néznek ki, mint akik a Vouge legújabb címlapjából léptek volna elő.