Ismét hosszú idő eltelt, de ez valamennyire számítható volt az előzőek után. Nem szeretnék se magyarázkodni, se sajnálkozni.
Mindenesetre jó olvasást annak, akit még érdekel a történet!
21.
Nem rossz, ha az ember a társaság
lelke és a bulik középpontja, de néha felbecsülhetetlen értékű, ha magunkra
maradhatunk gondolatainkkal és elképzeléseinkkel.
Sarah Ivens
– Szerinted meghalt?
– Szerinted, ha meghalt volna, lélegezne?
– Fogalmam sincs, megbuktam bioszból.
A két
fiút még félálomban is felismerem. Mondjuk ehhez hozzájárul az értelmetlen
diskurzusuk, ami csak megerősít bennem a tényt, hogy tényleg Kuki-Muki van az
ágyam mellett. És tényleg azt vizsgálják, hogy meghaltam-e, mivel az egyikük
megérint hűvös kezével – gondolom, a pulzusomat keresi. Kár, hogy az ujjai az fülem
mögött vannak.
– Nincs pulzusa – jelenti ki Kuki-Muki.
– Te hülye, azt a halántékánál kell megnézni! – feleli
a másik.
Morogva
ledobom magamról a takarót, mire a két fiú sikít egyet. Valószínűleg nevetnék
rajtuk, ha nem ébresztettek volna fel.
– Faszér’ nem hagytok aludni! – ülök fel az ágyban.
– Bocsi, csak gondoltuk szólunk, hogy az egész csapat téged
vár – vakarja meg a tarkóját Muki.
– Hogy érted, hogy az egész csapat? – kerekedik el a
szemem.
