2016. május 6., péntek

15. fejezet


Sziasztok! Huh... Négy hónapja nem volt új fejezet, ami miatt most mentegetőzhetnék, de az túl sablon lenne :D Mindenesetre sajnálom. A következő fejezet nem tudom, hogy mikor érkezik, lehet, hogy csak nyáron. Sőt, biztos. 
A türelmes embereknek köszönöm, hogy végig mellettem álltak és halkan szurkoltak nekem, hogy végre befejezzem a fejezetet. Nekik lesz egy - vagy két - meglepetésem a történet lezárása után. Lehet izgulni :D
Nem is húznám tovább a szót, jó olvasást mindenkinek! :) (Már, ha maradtak olvasóim... Mert már ebben sem vagyok biztos.)



15.

Lehet, hogy az érzelem annyira erős, hogy a test nem bírja féken tartani. A lélek és az érzések átveszik az irányítást, és a test sírni kezd.
- Angyalok városa c. film 

     – Tudod, milyen nap van ma? – ugrik valaki a hátamra. Riadtan nyitom ki a szemeimet, és eltart pár másodpercig, mire a kérdés egyáltalán eljut az agyamig.
– Ugráljunk mások hátára nap? – motyogom a párnámba.
– Neeem! – száll le rólam Violet. – Ma van a szülinapod! Mi a terv mára? Fel kéne kelned, már elmúlt kilenc óra – lökdösi a karomat. Hangosan nyöszörögni kezdek, ezzel jelezve, hogy még aludnék pár órát.
– Itt van Matt – közli a húgom, mire felpattannak a szemeim, és villámgyorsan felülök az ágyban.
– Mi az, hogy itt van? Úgy volt, hogy csak délután találkozunk – túrok bele a hajamba, amitől csak még kócosabb lesz. Miért van az, hogy a Disney hercegnők még reggel is pompásan festenek, én meg legtöbbször egy borzra hasonlítok?