Sziasztok! Huh... Négy hónapja nem volt új fejezet, ami miatt most mentegetőzhetnék, de az túl sablon lenne :D Mindenesetre sajnálom. A következő fejezet nem tudom, hogy mikor érkezik, lehet, hogy csak nyáron. Sőt, biztos.
A türelmes embereknek köszönöm, hogy végig mellettem álltak és halkan szurkoltak nekem, hogy végre befejezzem a fejezetet. Nekik lesz egy - vagy két - meglepetésem a történet lezárása után. Lehet izgulni :D
Nem is húznám tovább a szót, jó olvasást mindenkinek! :)
15.
Lehet, hogy az
érzelem annyira erős, hogy a test nem bírja féken tartani. A lélek és az
érzések átveszik az irányítást, és a test sírni kezd.
- Angyalok városa c.
film
– Tudod, milyen nap van ma? – ugrik valaki
a hátamra. Riadtan nyitom ki a szemeimet, és eltart pár másodpercig, mire a
kérdés egyáltalán eljut az agyamig.
– Ugráljunk mások
hátára nap? – motyogom a párnámba.
– Neeem! – száll le
rólam Violet. – Ma van a szülinapod! Mi a terv mára? Fel kéne kelned, már
elmúlt kilenc óra – lökdösi a karomat. Hangosan nyöszörögni kezdek, ezzel
jelezve, hogy még aludnék pár órát.
– Itt van Matt –
közli a húgom, mire felpattannak a szemeim, és villámgyorsan felülök az ágyban.
– Mi az, hogy itt
van? Úgy volt, hogy csak délután találkozunk – túrok bele a hajamba, amitől
csak még kócosabb lesz. Miért van az,
hogy a Disney hercegnők még reggel is pompásan festenek, én meg legtöbbször egy
borzra hasonlítok?