Sziasztok! Íme, ismét hosszú idő után itt van a 22. fejezet. Igyekeztem kárpótlásul hosszú részt írni, remélem, tetszeni fog nektek!
22.
A buliktól mindig görcsbe rándul a
gyomrom, de nem rossz értelemben: ahogy a ház felé tartunk, úgy érzem, bármi
megtörténhet. Persze legtöbbször nem történik semmi. Legtöbbször egyik éjszaka
belefolyik a másikba, ahogy a hetek és a hónapok is összefolynak. (...) De az
éjszaka elején bármi lehetséges.
– Gyertek csak,
csibéim! – kiált oda nekünk Seth, jobb és bal karja pedig egy-egy barna
hajú szépséget ölel. A lányok valószínűleg az ellenséget láthatják bennünk,
mivel nem túl kedvesen figyelik, ahogy a vízbe ereszkedünk. A hideg víz
kellemesen hűsíti a bőrömet, amitől akarva-akaratlanul eszembe jut a tegnap
este.
Rox
lábujjhegyen lépked, hogy ne merüljön el a feje, amire egy komplett sminket
tett, mielőtt eljöttünk. Rajtam csak vízálló szempillaspirál van, a hajamat
pedig laza kontyba csavartam, hogy ne legyen csurom vizes. Bár, nem igazán
szerettem ezt a hajviselési formát, Nagyapa szerint olyan, mintha egy kupac
szar lenne a fejem tetején. Mindegy, most megteszi.
