2018. december 30., vasárnap

21. fejezet

Sziasztok!
Ismét hosszú idő eltelt, de ez valamennyire számítható volt az előzőek után. Nem szeretnék se magyarázkodni, se sajnálkozni.
Mindenesetre jó olvasást annak, akit még érdekel a történet!



21.

Nem rossz, ha az ember a társaság lelke és a bulik középpontja, de néha felbecsülhetetlen értékű, ha magunkra maradhatunk gondolatainkkal és elképzeléseinkkel.

Sarah Ivens
– Szerinted meghalt?
– Szerinted, ha meghalt volna, lélegezne?
– Fogalmam sincs, megbuktam bioszból.
            A két fiút még félálomban is felismerem. Mondjuk ehhez hozzájárul az értelmetlen diskurzusuk, ami csak megerősít bennem a tényt, hogy tényleg Kuki-Muki van az ágyam mellett. És tényleg azt vizsgálják, hogy meghaltam-e, mivel az egyikük megérint hűvös kezével – gondolom, a pulzusomat keresi. Kár, hogy az ujjai az fülem mögött vannak.
– Nincs pulzusa – jelenti ki Kuki-Muki.
– Te hülye, azt a halántékánál kell megnézni! – feleli a másik.
            Morogva ledobom magamról a takarót, mire a két fiú sikít egyet. Valószínűleg nevetnék rajtuk, ha nem ébresztettek volna fel.
– Faszér’ nem hagytok aludni! – ülök fel az ágyban.
– Bocsi, csak gondoltuk szólunk, hogy az egész csapat téged vár  – vakarja meg a tarkóját Muki.
– Hogy érted, hogy az egész csapat? – kerekedik el a szemem.

2018. április 14., szombat

20. fejezet

Szívesen köszönnék, de fogalmam sincs, hogy maradt-e még valaki a blogon. Mindenesetre, megírtam az új részt, gondoltam, közzé teszem, max. nem olvassa el senki. :) (Az esetleges hibákért elnézést, nem ellenőrizte a bétám.)

Aki igen, annak pedig jó olvasást. 

20.
            A világ öt elemből áll (...): Föld, levegő, tűz, víz és süket duma.
Lawrence Sanders
Azt hiszem, még sosem mentem el titokban éjszaka. Úgy döntök, hogy nem szólok senkinek, hogy átmegyek Matthez. Elvégre nem tizennégy éves vagyok. Emlékszem, régebben – na jó, nem is olyan régen – Violet minden este eljárt itthonról úgy, hogy nem is tudtunk róla. Csak akkor bukott le, amikor reggel nem ért vissza időben, és Nagyi üresen találta az ágyát. Ilyenkor egy kisebb pánikroham tört rá, de szerencsére pár óra múlva megjelent a húgom. Aki képes volt elmenni a piacra vagy egy közértbe, hogy hozzon pár szem almát, és azt hazudja, hogy csak leugrott egy kis friss gyümölcsért. Nagyiék persze elhitték. Engem nem tudott átverni. Mindig észrevettem, hogy ugyanaz a ruha van rajta, amiben előző nap volt, a sminkje pedig teljesen el volt kenődve.