Jó olvasást!
17.
Nem
vagyok féltékeny típus, csak éppen nem tudom elviselni ha hozzányúlnak ahhoz,
ami az enyém.
- Moulin
Rouge c. film
– Istenem, annyira jól áll rajtad ez a ruha! – néz
rám Rox elérzékenyülten. Esküszöm, mintha könnyek is gyűlnének a szemébe,
amikor végigmér.
Egy
sötétvörös koktélruhát viselek, ami először annyira kicsinek tűnt, hogy sálnak
néztem. Aztán, amikor felvettem, rájöttem, hogy tényleg inkább sálnak kellett
volna használnom, ugyanis annyira feszül rám, hogy egybeolvad a bőrömmel. Félreértés
ne essék, tényleg nagyszerűen fest rajtam, amennyiben visszatartom a lélegzetem
és nem mozdulok meg. Azonban a melleimet, amik alapvetően nem is annyira
kicsik, most úgy szorítja, hogy csak nagyon aprókat merek lélegezni, mert attól
félek, hogy kipréselődnek az amúgy sem sokat takaró ruhából. Amikor pedig lépek
egyet, az alja úgy felcsúszik, hogy attól félek, a derekamig meg sem áll.
– Ha anyám itt lenne, most egyszerűen lekurvázna.
Nem húzhatnék egy másik… - Be sem fejezem a mondatot, mert barátnőm szemei
olyan villámokat kezdenek szórni felém, hogy összébb húzom magam.
– Erről nem nyitok vitát. A vörös a te színed, nem
is értem, miért nem hordasz ilyen színű cuccokat. Meg igazán vehetnél pár olyan
felsőt, aminek kicsit mélyebb a kivágása. Más lányok irigykednének, ha ilyen
idomai lennének, te meg sálakkal meg pulcsikkal takargatod. Szörnyű vagy,
Wilcat – sóhajt drámaian, és a tükör felé fordulva megigazítja magán a saját
ruháját. Egy egyszerű, sötétzöld selyemtop és egy magasított derekú szoknya van
rajta, ezért a hasából csak egy csík látszik ki. Magyarán kevésbé kirívó, mint
az enyém.
Lehuppanok
az ágyamra és a kezembe veszem azt a parfümöt, amit Rox hozott magával. Azt
mondta direkt ehhez a ruhához lett gyártva, ezért nem is volt kérdés, hogy kire
kerül az illatszer. Mondjuk nem túlzott; valóban erőteljes rózsaillata van, még
az üvege is ugyanolyan vörös árnyalatú, mint a ruhám.
– Fekete vagy piros cipőt szeretnél húzni? – fordul
felém, egymás mellé tartva az említett magassarkúkat. – Egyébként miért volt
kikapcsolva délután a mobilod?
Az
utóbbinak vékony, és borzalmasan magas a sarok része, míg az előbbinek vastagabb,
de sokkal kisebb.
– Fekete – adom meg az ésszerű választ. – És
dolgoztam.
– Akkor a pirosat kapod – nyújtja felém.
Hitetlenül
elnevetem magam.
– Te most szórakozol velem?
– Nem, csak rájöttem, hogy az én sminkemhez jobban
illik a fekete cipő, mint a zöld. Olyan jó, hogy egyezik a lábméretünk! –
tapsikol boldogan, csillogó szemekkel.
– Hú, mekkora szerencse – motyogom dühösen. – Ha
majd kitörik a cipő sarka egy rossz mozdulat miatt, akkor ne engem hibáztass!
Rox csak
legyint, mint aki meg sem hallotta. Még mindig a szoknyáját húzogatja, egyszer
le, majd fel. Még egy vonalzót is elkért, hogy tökéletesen lemérje, hogy
mindenhol ugyanannyira látszódjon ki a köldöke feletti rész. Amikor úgy látja,
hogy mindenhol öt centi a távolság, elégedetten felveszi a retiküljét, és
felhúzza a magassarkúját.
– Jaj, szia, Violet! – köszön az ajtóban álló
húgomnak, aki valószínűleg pont akkor érkezett, mert én sem vettem észre. –
Kérlek, nyugtasd meg a nővéredet, hogy remekül néz ki. És külön dicsérd meg a
cipőjét. Aztán nekem is mondhatnál pár kedves szót.
Violet
összeráncolja a szemöldökét, majd végignéz rajtunk.
– Lex, úgy nézel ki, mint egy prosti, és fogadni
mernék, hogy mire hazaérsz, már nem a lábadon, hanem a kezedben lesz az a cipő…
vagy az árokban, attól függ, hogy mennyire leszel tőle ideges.
– Hé, szerintem baromi jól néz ki! – háborodik fel a
barátnőm.
– Persze, persze – intézi el ennyivel. – Egyébként nem is érdekelnek a
borzalmas ruháitok, csak azért jöttem, hogy szóljak, Matt az előbb itt volt,
hozott egy hatalmas plüssmedvét, ami odalent van, és egy ajándékszatyrot –
mutatja fel.
Automatikusan
kikapom a kezéből, gondolatban pedig végigpörgetem a lehetőségeket, hogy mit
rejthet a szatyor. Talán egy nagyon finom bonbont és egy bocsánatkérő levelet?
Vagy egy gyönyörű ékszert? Jó, lehet, hogy ilyen csak a filmekben van, nem
tudom. Tavaly Valentin-napra kaptam Davidtől egy nagyon szép karórát, ami azóta
is megvan. Nem volt szívem kidobni, elajándékozni meg pláne nem. Viszont
akármit is kapok, egy levélnek mindenképpen benne KELL lennie, mert azért
evidens, hogy várok valamiféle magyarázatot, hogy miért nem hívott fel vagy írt
SMS-t. Meg hogy miért nem akart látni, amikor csak úgy bedobta az ajándékokat a
húgomnak.
Belenyúlok
a szatyorba, valamilyen érdes rongyot fogok meg. Kihúzom, magam elé tartom,
mire a húgom hangosan visítani kezd, Rox pedig egy „mi a fasz?” kíséretében
mellém lép, hogy közelebbről is megszemlélhesse a ruhadarabot.
Összeszorítom
a számat, és érzem, ahogy egyre jobban elvörösödöm. Ez bizony az a csodálatos
csipkés fehérnemű, amit Matt mindenáron meg akart nekem venni, csak aztán
elfelejtette odaadni. Hát tessék, itt van.
– Oké, ez nagyon, de nagyon fura. Szerinted mit
akart ezzel üzenni? – A levél! Felkapom a földről a barna tasakot, fejemet
pedig teljesen beledugom, hátha megpillantok valamilyen papírt, cédulát,
képeslapot, vagy akármit. Pechemre semmi nincs benne.
– Nem tudom, de nem is érdekel. Ennyi, befejeztem,
játszadozzon mással – mérgelődöm halkan. A kuka felé veszem az irányt, amikor a
húgom hangja megállít.
– … megtarthatom? – kérdezi felém fordulva, miután
kiröhögte magát.
Úgy nézek
rá, mintha teljesen elment volna az esze.
– Nem. Jézusom, ezt meg sem hallottam.
– Hülye, nem a csipkés borzalomról, hanem a
plüssmaciról beszélek – forgatja a szemeit.
Majdnem
rávágom, hogy „nem, azt én kaptam Matt-től”, de mielőtt hangosan is kimondanám,
veszek egy nagy levegőt, és nyelek egyet.
– Persze, a tiéd lehet. – Na, ez kábé pont olyan
lehetett, mint azokban a romantikus filmekben. Az egyik
barátod/húgod/szomszédod/rokonod elkér valamit, amit a volt pasidtól – vagy
jelen esetben a majdnem-pasidtól – kaptál, te pedig minden erődet összeszedve odaadod
neki.
Azt
hiszem, most már hivatalosan is kijelenthetem, hogy nem szeretem a romantikus
filmeket.
***
– Ne húzogasd
már egyfolytában a ruhádat! – förmed rám Rox, aki egész úton azt ecsetelte,
hogy ő most biztosan fel fog szedni valakit. Nem válaszoltam, csak bámultam ki
az ablakon, és imádkoztam, hogy ne üssünk el senkit. Rox ugyanis nagyon szereti
padlóig nyomni a gázt, s csak az utolsó pillanatban fékezni. Szóval nála a
biztonsági övem nem azért van bekapcsolva, mert kötelező, hanem mert muszáj,
máskülönben lefejelem a műszerfalat satufék közben.
Ráérősen
haladunk a Doll&Ass felé, ahonnan már távolról is lehet hallani a kiszűrődő
DJ zenét. Nem voltam még itt, de nincs olyan hét a suliban, amikor valaki ne
jegyezné meg, hogy micsoda buli volt a hétvégén. Ha jól tudom, akkor minden
szombaton este kilenctől éjjel kettőig tartanak, és mivel egy igen neves
szórakozóhelyről beszélünk, ezért a bárpultnál mindig elkérik a
személyigazolványod. Még akkor is, ha csak egy alkalomra bérelik ki a
helyiséget.
A cipő már
akkor törni kezdte a sarkamat, amikor felhúztam, szóval szinte egészen biztos,
hogy én a bárpultnál üldögélő csaj leszek, aki majd azt hazudja mindenkinek,
hogy nem tud táncolni. Ami részben igaz is.
Rox
magyaráz valamit mellettem, miközben belépünk a füsttel teli épületbe. Nem
vagyok egy finnyás ember, általában nem zavar, ha alkohol és izzadságszag
terjeng a levegőben, de a tüdőm már abban a pillanatban megtelik füsttel, mikor
egy lépéssel beljebb megyek. Ráadásul olyan meleg van, hogy valószínűleg a
sminkem már most Jokert faragott belőlem. Mégsem kezdek el rinyálni Roxnak,
hogy most azonnal menjünk haza, hiszen még nem is láttam semmit.
A
„berendezés” egyébként teljesen megszokott, körülbelül minden szórakozóhely
felépítése ilyen. Egy hatalmas táncparkett, egy hosszú bárpult, ami mögött
élénk színű italok sorakoznak, plusz a DJ-nek kialakított rész. Meg mosdók, amelyek
valószínűleg a buli végére teljesen össze lesznek hányva. Természetesen a
diszkógömb és egyéb partyfények itt is jelen vannak, ugyanúgy, mint az
„elengedhetetlen” füstgép. Ezek nélkül nem buli a buli.
– Én
asszem iszom valamit! – Sajnos a hangos dubstep zene miatt kénytelen vagyok
ordibálni.
Már most tudom, hogy mire végzünk, teljesen elmegy a
hangom. Szuper.
– Nézd, ott vannak Meganék! – mutat jobbra a
barátnőm, majd integetni kezd az ott álló lányok felé, és mivel tényleg ők
azok, mosolyogva vissza is intenek. Ezt onnan tudom, hogy világít a fogsoruk a
sötétben. – Odamegyek hozzájuk – közli, majd elengedi a karom, és igyekszik
kikerülni a táncoló párokat.
Véletlenül
meglök egy fiú, de nem kér elnézést. Ezen már fenn sem akadok, csak igyekszem
mihamarabb eljutni a bárpultig. Két pasas ül a pult előtt, ezért próbálok egy
kicsit távolabb ülni tőlük, hogy ne én legyek a beszélgetésük témája.
– Mit adhatok kegyednek? – kérdezi egy nagyon
ismerős hang. Felnézek, és Kuki-Mukival találom magam szemben. Mindketten fehér
inget viselnek egy fekete köténnyel.
– Ti mit kerestek itt? – Furcsa mód örülök annak,
hogy itt vannak. Legalább nem vagyok egyedül.
– Tán kegyed nem tudja, hogy kitűnő mixerek vagyunk?
– teszi fel a költői kérdést mosolyogva Kuki. Szerencsére mindketten viselnek
egy-egy névtáblát, így sokkal könnyebb megkülönböztetni őket. Bár, már nagyjából
magamtól is rájövök, hogy melyikük kicsoda.
– Igen? Akkor lepjetek meg egy koktéllal – nevetek.
Muki szalutál, és nekilát az italom elkészítéséhez. – Nem is kéred el a
személyim?
– Nyugi, lekapcsoltuk a kamerákat. És mielőtt
megkérdezed, igen, mi voltunk.
– Nem csalódtam bennetek. Ti itt dolgoztok? –
könyökölök rá a pultra, hogy kevésbé kelljen kiabálnom.
– Nem, csak most vagyunk itt. A meghívottak ingyen
piát kapnak, bár ezt sokan nem tudják, szóval, ha önszántukból pénzt adnak
nekünk, azt elehetjük. Plusz még fizetést is kapunk mellé. Őszintén, nem lenne
rossz, ha főállásban itt lehetnénk. – Beletesz egy lapát jégkockát a shakerbe,
majd hozzáad még egy-két löttyöt, amiknek nem látom a címkéjét. – Egyébként
kivel jöttél? Csak nem Mattet követed?
– Rox-szal jöttem, ő rángatott el; ez amolyan
utószülinapi ünneplés. Mellesleg miért hiszed azt, hogy követem Mattet? – rázom
a fejem értetlenül.
– Ja, nem, csak kérdeztem – von vállat.
Aztán
leesik, hogy mit is kérdezett az előbb.
– Várj… Matt itt van? – kerekedik el a szemem.
Kérlek, mondd, hogy nincs itt.
– Aha, ott beszélget azzal a szőke csajjal – int a
fejével az egyik irányba, mire sebtén megfordulok, és hunyorogva pásztázni
kezdem a tömeget. Pechemre nem találom őket, bár elég sok szőke lány táncol
itt-ott.
– Hol? Melyik szőke csajjal? – kérdezem.
– Amelyiknek hatalmasak a csöcsei – feleli. Egy
„kösz, ez baromi sokat segített” pillantást vetek rá, majd jobbnak látom
visszafordulni a pult felé.
Oldalról
egy izzadt kar fonódik a nyakam köré, mire ijedten próbálok odébb húzódni.
– Csak nem engem keresel, szépségem? – morogja Matt
a fülembe, mire egy pillanat alatt megdermedek, amitől kis híján leesek a
székemről. Szerencsére a nyakam köré fonódó kar visszahúz, ami megment egy kínos
eséstől. Megcsap a kámforos arcszesz és a whiskey szaga, ami meglepő módon
tetszik.
Pár
másodperc múlva kapcsol az agyam, és lerázom magamról Matt karját, majd
vigyorgó arcára nézek.
– Nem. És nem vagyok a szépséged – válaszolom. Hát,
az már biztos, hogy nem én fogom kapni a legjobb
visszavágás díjat, de nem érdekel.
– Hogy tetszett az ajándékom? – Tudtam, hogy
megkérdezi. Nem is ő lenne, ha nem kérdezett volna rá.
Egy fintor
jelenik meg az arcomon.
– A macit a húgomnak adtam, arról a csipkés
förtelemről pedig inkább nem is nyilatkozom, mert már a gondolatától is hányni
tudnék.
Muki elém
rakja az elkészült koktélomat, és sietősen odébb áll. Gondolom, nem akar
hallgatózni.
– Felpróbáltad? – vonogatja a szemöldökét Matt.
– Nem – válaszolom felháborodottan. Örülök, hogy
sötét van, máskülönben nemcsak a lefolyt sminkem, hanem a vörös arcom is jól
látszana. – Egyébként Blackwell, te felfogtad, amit az előbb mondtam, vagy csak
azt hallod meg, amit hallani akarsz?
– Helyes, mindenképpen én szeretnék lenni az első,
aki előtt felveszed. – Tessék, már megint nem a kérdésre felel.
Mérgesen kortyolok bele a koktélomba, ami eléggé
finomra sikeredett, bár fogalmam sincs, hogy mi van benne. Reménykedem abban,
hogy a hideg alkohol és gyümölcslé lehűt egy kicsit. Épp elég meleg volt Matt
nélkül is.
– Hát, ez sajnos nem fog megtörténni, ugyanis
kidobtam – felelem szemrebbenés nélkül.
Matt
lebiggyeszti az ajkát.
– Nagy kár, pedig jól állt volna rajtad.
Próbálok az italra koncentrálni, de ez csak addig
tart, amíg újra meg nem szólal:
– Bár ez a ruha is valamelyest kárpótol.
Eszméletlenül dögös vagy benne! – Végigpásztáz tetőtől-talpig, a melleimnél elidőzik a
tekintete. A vörös koktélruhám egyébként is úgy tapad rám, hogy egybeolvad a
bőrömmel, viszont Matt tekintetétől meztelennek érzem magam.
Elvörösödve
próbálok hátat fordítani neki, ezzel megszakítva a bámészkodását.
– Jaj, hát itt vagy Mattiebaby! – hallatszik
mellőlem egy szokatlanul magas hang. Odafordulok, és látom, ahogy egy szőke
csaj végigsimít Matt karján. Valószínűleg ő az, akiről az előbb Muki beszélt.
Blackwell
mond valamit a csajnak, mert rám siklik a tekintete, rúzsozott ajkai pedig
mosolyra húzódnak.
– Szia, a nevem Ella, de mindenki csak Hidrogénnek
hív a hajam miatt. – Ekkor olyan hangosan felnyerít, hogy véletlenül
kilöttyintem a koktélomat. Erős német akcentusa van, de ez nem lep meg.
Napbarnított bőr, hosszú lábak, szőke haj, kék szemek, hatalmas cicik…
kétségtelen, tipikus német.
Műmosolyt
villantok, próbálok kedvesen válaszolni.
– Lexie vagyok, örülök, hogy megismerhetlek,
Nitrogén! – Mattre szegezem a tekintetem. – Nahát, Blackwell, nem is tudtam,
hogy a periódusos rendszer egyik elemével randizgatsz. Ha ezt tudom, Lítiumként
mutatkozom be – felelem tetetett csodálkozással.
Épp csak
egy másodpercre, de Matt mintha zavarba jött volna. Ez hirtelen még jobb kedvre
derít, annyira, hogy már természetellenesnek hat a fülig érő szám.
– Nem is
tudtam, hogy ismeritek egymást! – tereli a témát Hidrogén. Előítéletek ide vagy
oda, erősen az a gyanúm, hogy a csaj holtsötét. Fogadni mernék, hogy a
„Hidrogén” becenevet is gúnynévként kapta, csak ő fogta fel bóknak.
– Hát, őőő… Mi igazából már régóta… - kezdi Matt a
magyarázkodást, de ekkor félbeszakítja Brandon:
– Matt csaja! – kiált fel boldogan. Mármint tényleg
boldogan. Mintha ezer éve nem látott volna, úgy öleli át a vállam.
A
vidámsága ragadós, a kezdeti művigyorom eltűnik az arcomról.
– Brandon! Mi újság? Rég találkoztunk – cseverészem.
A szöszi
srác belekortyol a koktélomba, majd hümmög párat.
– Semmi különös, megvagyok. Nem is tudtam, hogy
ismered Josht – támaszkodik a pultnak.
– Tényleg, Vadmacska, honnan ismered Josht? –
kérdezi Matt. Ügyet sem vet ezután Hidrogénre, aki azt kérdezgeti, hogy a
barátja miért szólított engem így az előbb.
Egy
pillanatig sem habozok, úgy mesélem el a történetet, mintha igaz volna:
– Ma reggel, amikor mentem a könyvtárba dolgozni,
összefutottam Josh-sal, mármint szó szerint. Véletlenül nekimentem, mert el
voltam foglalva a telefonommal. De Josh tök jó fej volt, felsegített a földről,
és mondta, hogy elkísér. Út közben beszélgettünk témáról témára ugrálva, amikor
megemlítettem neki, hogy tegnap volt a szülinapom. Mire ő azt felelte, hogy
„Tényleg? Nahát, én meg pont ma tartom az enyémet. Hatalmas bulit tartok este,
ha ráérsz, akkor eljöhetnél”. Mire én: „Ó, hogyne, ott leszek”. Aztán
telefonszámot cseréltünk, majd megígérte, hogy még találkozunk. Nos, dióhéjban
ennyi – fejezem be a mesémet.
Ugye mondanom
sem kell, hogy még soha életemben nem beszéltem Josh-sal? Sőt, annak ellenére,
hogy párszor már láttam a suliban, egyáltalán nem emlékszem az arcára. Mivel
nem tudom, hogy Josh személyiségében milyen, ezért próbáltam nem romantikus
mesévé alakítani a sztorimat, mert Brandon és Matt száz százalék, hogy sokkal
jobban ismerik nálam, így egyből lebuktam volna.
– Király,
de azért nekem mindig Matt csaja maradsz, remélem, tudod – villant rám egy
mosolyt Brandon, majd megpuszilja a homlokomat, és elmegy, mondván, ő felügyeli
a DJ-t, hogy jó számokat játsszon. A szemem sarkából látom, hogy Matt arca
megfeszül, kék szemei pedig résnyire összeszűkölnek, de mire felé fordulok,
érzelemmentes arccal bámul rám.
Hidrogén
szeme ide-oda ugrál köztünk.
– Hogy érti azt Brandycica, hogy te Mattiebaby csaja
maradsz? Ti együtt voltatok? – A mondat végét úgy felviszi, hogy attól félek, a
magas hangfrekvenciától leszakad a diszkógömb.
Na, ebből
magyarázd ki magad, Lexie.
– Nézd, Hélium, ezt nehéz elmagyarázni, szóval próbálom
röviden elmondani. Nem voltunk együtt, mert Mattiebaby csúnyán átvert. –
Próbálom olyan gúnyosan mondani a nevét, amennyire csak tudom.
– Mi az, hogy átvertelek? – Matt szeme olyan
szikrákat szór, hogy elfelejtem, amit mondani akarok. Most már tisztán látom,
ahogy egy ideg az állán ugrándozik, annyira összeszorítja az állkapcsát.
Felháborodottan
közelebb hajolok hozzá.
– Ne mondd, hogy nem tudod!
– Honnan a francból kéne tudnom? – Ejha, jól
felidegesítettem…
– Hagyjuk. Gratulálok. Felírhatsz engem is a
listádra. Komolyan, hogy lehettem olyan hülye, hogy bedőltem neked? Miért
támadt az a nevetséges gondolatom, hogy velem máshogyan fogsz viselkedni, mint
az alkalmi ribancaiddal? – Kínosan felnevetek. Becsapva érzem magam, nem is
várok választ a kérdéseimre.
– Mi? – zavarodik össze Matt. – Azt hittem, azért
futottál úgy el, mert nem akarsz többet látni.
– Azért rohantam el, mert tudtam, hogy ez lesz –
mutatok Hidrogénre. – Az én hibám, túl sok romantikus filmet láttam eddig.
Mielőtt
Matt válaszolna, megszólal a szőke szépség.
– Milyen alkalmi ribancokról beszél, Mattiebaby? –
teszi csípőre a kezét. Azt hiszem, mérges, bár a sok alapozó – vagy plasztika –
miatt alig látom az arcvonásait. Mindenesetre a szemöldöke összébb ugrott.
– Figyelj, Oxigén – válaszolok Matt helyett. – Azt
javaslom neked, hogy ne éld bele magad annyira ebbe a csudiszupi kapcsolatba,
mert miután lesmárol… – végignézek a csajon - Vagy inkább megdönt, azután te is
csak egy leszel a sok ribanc közül. Én pedig nem akarok belefolyni a
nőügyeidbe, szóval szeretném, ha békén hagynál. – A végét már Mattnek intézem,
nem Hidrogénnek.
– Jaj, butus – kacarászik. – Mattiebaby engem tiszta
szívéből szeret. Nézd, még egy karkötőt is kaptam tőle – nyújtja felém a
karját, amin egy takonyzöld kövekkel díszített ékszer van.
– Te képes voltál Magnéziumnak egy ilyen karkötőt
adni?! – támadom le Mattet. – Ilyet utoljára az egyik automatánál pörgettem
négy éves koromban! – megfogom Hidrogén csuklóját és jobban szemügyre veszem,
de teljesen felesleges, közelről sem lett szebb.
– Olyan karkötőt adok neki, amilyet akarok! – feleli
gúnyosan Matt.
– Nekem nagyon tetszik, Mattiebaby – nyugtatja
Hidrogén a karját simogatva.
Valószínűleg
az alkohol az oka annak, hogy nem bírom fékezni a nyelvemet. Őszintén, nem is
az zavar, ahogyan kinéz ez a… karkötő. Hanem, hogy Hidrogént körülbelül egy
napja ismeri, és máris adott neki egy ajándékot. Én mit kaptam tőle? Egy
medvét, és egy csipkés förtelmet. Az előbbi a húgomnál, az utóbbi a kukában landolt.
– Te, Kalcium,
mit is mondtál, mióta ismered Blackwellt? – húzom össze résnyire a szemeimet.
– Egy napja – mondja csillogó szemekkel, én pedig
próbálok nem a szemébe röhögni. Viszont örülök, hogy Matt legalább nem
egyszerre csapta nekünk a szelet.
Matt
hirtelen felpattan a helyéről.
– Megyünk táncolni? – Először azt hiszem, hogy tőlem
kérdezi, mert végig a szemembe néz. De Hidrogén felé nyújtja a kezét, ezért
kínosan beleharapok az ajkamba.
– Hát itt vagy, angyalom! – Hátulról valaki óvatosan
megérinti a derekamat, és közelebb hajol a fülemhez, mint kellene. Már épp
elküldeném Kenyáig az illetőt, mert azt hiszem, hogy erősen illuminált
állapotban van, de mikor felé fordulok, egy ismerős barna szempár szegeződik
rám.
Fogalmam
sincs, hogy hogy hívják a srácot. Mogyoróbarna szemei és világosbarna haja van,
amit olykor megvilágítanak az arra eső partyfények. Egyáltalán nem tűnik
részegnek. Édes mosolyra húzza a száját, amikor látja rajtam, hogy próbálok
rájönni, ki is ő.
– Szia! Mizu? – találom meg a hangom a pár
másodperces csönd után. A „mizu” sok esetben több mindent is jelenthet,
esetemben talán a „ki a fasz vagy?” kérdéssel lehetne helyettesíteni.
A srác
megfogja a karomat és húzni kezd. Ez annyira meglep, hogy nem is tudok
ellenkezni.
– Nagyon sápadtnak tűnsz, jót tenne neked egy kis
friss levegő. – Odahajol a fülemhez, és olyan halkan belesuttog, hogy csak én
hallom a nagy hangzavarban. – Nyugi, csak kimentelek a kínos szituból. Josh
vagyok, egyébként – elhúzódik, majd hatalmas vigyorral továbbhúz.
Ah, szóval
ezért volt olyan ismerős. Elég rossz az arcmemóriám, de legalább most már
tudom, hogy nem azért akar innen elráncigálni, hogy
elraboljon/felszeleteljen/megerőszakoljon/bedrogozzon.
– Persze, menjünk – bólogatok sebesen párat, s még
mielőtt követném, gyorsan odapillantok Mattre és Hidrogénre. Mindketten Josht
nézik, de míg az utóbbi majd’ felfalja a tekintetével, addig az előbbi már azt
tervezgetheti a fejében, hogy hogyan fogja megölni. Istenem, az a nézés!
Esküszöm, megérte ezért eljönnöm erre a bulira! Lehet, hogy gyerekes vagyok,
viszont élvezem, hogy Matt ennyire féltékeny. Legyen is!
Kellemes
melegség járja át a testem, mikor kilépünk a nyári éjszakába. Egy pillanatra
megborzongok, pedig egyáltalán nem fázom.
– Tényleg te vagy Josh? – kérdezem a fiútól, aki egy
dobozból kihúz egy szál cigarettát. Felém nyújtja, de megrázom a fejem.
Visszateszi a zsebébe, a szájából kilógó szálat meggyújtja, s csak azután
válaszol, miután beleszív:
– Végig ott ültem mellettetek, és pont hallottam,
amikor megemlíted a nevem. Bár, nem sok mindent értettem a hangos zenétől, de a
lényeget igen. Gondoltam, kihozlak onnan, ha már ilyen seggfej módon
lepattintott Matt és a szőke barátnője.
Összefonom
magam előtt a karjaimat és dühösen válaszolok.
– Hát, felőlem aztán táncoljanak együtt, egyáltalán
nem zavar. Fogadni mernék, hogy Alumínium most is épp úgy dörgölőzködik
Blackwellhez, hogy reakcióba léptek egymással.
Josh
halkan felnevet,
és odébb rúg egy kavicsot a földön.
– Nekem nem úgy tűnik, mintha hidegen hagyna –
válaszolja pár másodperc múlva.
Felhorkantok,
a hangom pedig gúnyossá válik.
– Csak az zavar, hogy velem is játszadozott az a
tuskó. Én hülye meg még figyelmeztettem is Szilíciumot, hogy Matt csak
kihasználja, de mintha meg sem hallotta volna. Ezzel is csak magamat járattam
le, biztosan rajtam röhögnek. Mint egy megcsalt szerető, vagy nem is tudom –
nevetek fel rosszízűen.
Josh
eldobja az elszívott csikket, majd ismét a dobozért nyúl. Elgondolkozom, hogy
vajon mindennap ilyen sok cigit szív el, vagy ő is amolyan kocabagós. Nincs
bajom azokkal, akik dohányoznak, bár én magam még sosem próbáltam ki. Violet ki
is röhög érte mindig.
– Nem
tudom, mióta ismeri a csajt, de nem tűnt úgy, mintha hosszútávara tervezne
vele. Mondjuk, ha jól emlékszem velem is járt egy hetet, de az már körülbelül
két éve volt. Azóta én abbahagytam a csapongó életet, ő nem.
Próbálok
visszaemlékezni, hogy Josh milyen a suliban. Ő is sportol, talán jéghokizik, de
nem vagyok benne biztos. Viszont az tuti, hogy nem vág fel vele annyira, mint
Matt.
– Jóban vagy Mattel? – kérdezem.
Megrázza a
fejét, és elfintorodik.
– Csak köszönőviszonyban vagyunk. Régen viszont jó
haverok vagyunk, de akkoriban teljesen más ember voltam. Élveztem a sporttal
járó hírnevet. Megkaptam bármelyik csajt a suliból, és én ki is használtam ezt.
De rájöttem, hogy a sikeres élethez nemcsak a sport, hanem a tanulás is
szükséges. Ezért abbahagytam a bulikat, a csajozást, és a tanulásra
koncentráltam. Eleinte furcsa volt, meg folyton piszkáltak a barmok, de idővel
felfogták, hogy nem akarok velük lógni, mert az csak újra felforgatná az
életem. A szüleim azóta büszkébbek is rám, már nem mondogatják a rokonoknak
azt, hogy lusta disznó vagyok – nevet fel. Semmi szomorúság nincs a hangjában,
bár az utolsó mondatánál megforgatja a szemét. – Ezt a bulit is azért
érdemeltem ki, mert jól zártam az évet – int a fejével az épület felé.
Az utca
túloldalán egy részeg csapat dülöngél és énekelget, mindegyik kezében egy-egy
sörösüveg. Amikor az egyikük leejti, hangosan káromkodni, majd ismét nevetni
kezdenek.
– Gondolom, most azt hiszed, hogy egy stréber
vagyok, aki csak azért találta ki ezeket, hogy megsajnálj – mondja halkan.
Ránézek az
arcára, és hirtelen ötletből vezérelve belebokszolok a vállába, amolyan haver
stílusban.
– Nyugi, még csak eszembe sem jutott, hogy
sajnáljalak – vigyorgom. Ez láthatóan megnyugtatja, mert gyengéden meglöki a
karomat.
Zavartan felevetünk, aztán beáll az a bizonyos kínos
csend. Pontosabban nem nevezném annak, mert nem feszengek, és nem köszörülöm a
torkomat, ahogy máskor szoktam. Csak némán állunk egymás mellett; én a közeli
villanyoszlopon lévő plakátokat bámulom, ő pedig cigizik tovább.
Amikor
végez és elpöcköli a csikket, tanácstalan arccal felém fordul.
– Na, akkor mi legyen? Menjünk vissza Matthez és a
szőke csajhoz vagy máshoz lenne kedved? – Amikor befejezi a mondatot,
akaratlanul is mindenféle perverz dolgok jutnak eszembe. Nem tudom, hogy az
ital, esetleg a Mattel együtt töltött idők az oka ennek, mindenesetre próbálom
gyorsan elhessegetni ezeket a gondolatokat. Csak remélni merem, hogy közben nem
vörösödtem el.
– Engem aztán nem zavar Blackwell és a nagyon okos
Lítium kisasszony! – válaszolom mérgesen. – Egyébként szerinted jól nézek ki
ebben a ruhában? Mármint csinosabb vagyok Szén-dioxidnál vagy nem? – tárom szét
a karjaimat, hogy jobban szemügyre lehessen venni a ruhámat.
Josh végigmér
tetőtől-talpig, majd hümmögni kezd.
– Úgy feleljek erre a kérdésre, mintha Matt
válaszolna, vagy a saját véleményemet akarod hallani?
– Mindkettőt – vágom rá. Érdekel, hogy mit gondol
rólam, ugyanakkor ő biztosan jobban ismeri Mattet, elvégre egy évet biztosan
együtt lógtak anno.
– Nos, ha Matt lennék, azt mondanám, hogy szúrni
való vagy – feleli, majd mindkettőnkből kitör a nevetés. Mondjuk, ezt a választ
magamtól is kitaláltam volna, azért örülök, hogy Josh nem próbált szépíteni
rajta. – Viszont mivel én egy olyan ember vagyok, aki ugye szívesen felsegíti
az elesett lányokat a földről, majd bocsánatkérés gyanánt elkíséri őket a
könyvtárba… - Itt egy pillanatra lesütöm a szemem, miközben égni kezd az arcom.
– …ezért én azt válaszolnám, hogy gyönyörű ez a ruha. Pont, mint a viselője.
Az előbbi
szégyenpírt felváltja a totális elvörösödés, a szívem pedig vadul ugrálni kezd
a mellkasomban. Egy ideig még a benntartott levegőt sem tudom kiengedni, nem
hogy megszólalni. Ilyenkor egyébként mit szokás mondani? Hogy köszönöm? Az olyan
prűd. Elvégre már nagyon régen mondtak nekem bármiféle bókot. (Nagyapa „olyan
formás a segged, hogy még a söröm is megállna rajta” beszólása természetesen
nem számít annak.)
– Már jó régóta nem mondtak nekem ilyesmiket –
válaszolom őszintén.
– Szeretem meglepni az embereket – mosolyog. Az
hittem azt mondja majd, hogy „igen, így szoktam felszedni a csajokat, és látom
téged is levettelek a lábadról”. Legalábbis egy egoista, narcisztikus pasi –
khm, Matt – biztosan így hozott volna még jobban zavarba. Ehelyett itt áll
előttem egy srác, akit körülbelül fél órája ismerek, és már most sokkal
kedvesebb volt velem, mint amit megérdemlek.
– Na, végre, már mindenhol kerestelek! – ront ki az
ajtón Rox. Ijedten odafordulok a barátnőmhöz, akinek szőke haja csapzottan
tapad izzadt, kipirosodott arcához. Meglehetősen kapkodva veszi a levegőt, de
próbál úrrá lenni magán, amikor észreveszi, hogy nem egyedül ácsorgok.
– Nahát, szia Josh! – erőltet egy mosolyt az arcára,
majd egy „úgyis el kell árulnod a részleteket” pillantás vet rám. – Matt
mondta, hogy idekint vagy. Valami szőke csajjal az ölében iszogat, és
meglehetősen dühös volt, amikor megkérdeztem, hogy merre talállak – vág egy
fintort.
– Josh mentett ki egy kínos szituációból.
Meglehetősen jobb társaság, mint Blackwell és Foszfor – mosolygok rá.
– Ez megtisztelő, köszönöm – teszi a kezét a szívére
Josh, majd szipog párat, mint aki tényleg meghatódott.
Rox tapsol
egyet és várakozóan néz ránk.
– Nos, szeretnétek még egy kicsit beszélgetni, vagy
indulhatunk? Mivel én vezetek, ezért nem olyan jó másokat nézni, ahogyan
iszogatnak – feleli lebiggyesztett szájjal. – De azért köszi, hogy meghívtál
minket – teszi hozzá.
– Ugyan, a vendégek feléről azt sem tudom, hogy
kicsodák – legyint Josh. – Megadod a számod? – fordul felém a zsebében
kotorászva.
Rox
belecsíp egyet karomba, amikor hosszú másodpercekig nem válaszolok. Meglep a
fiú merészsége, általában senki sem kéri el az első találkozás alkalmával a
telefonszámomat.
– Persze – válaszolom még mindig összezavarodva,
majd próbálom hiba nélkül bediktálni a számokat.
Megköszöni,
aztán mosolyogva hozzáteszi, hogy holnap keresni fog. Amitől nekem furcsamód
izzadni kezd a tenyerem, és egy idióta vigyor ül ki az arcomra. Rox a karomnál
fogva húz a kocsihoz, ami nem is baj, tekintve, hogy a zavarom miatt képes
lennék más autójába beülni.
Barátnőm
csak akkor szólal meg, amikor beültünk a kényelmes bőrülésekbe.
– És most, Lexie Wilcat, mindent hallani akarok –
indítja be a járművet, én pedig kuncogva beszámolok az elmúlt pár óra izgalmas eseményeiről.
Próbálok közönyös hanggal mesélni Blackwell és Hidrogén nevetséges
bájologásáról, de még Rox is megjegyzi, hogy úgysem maradnak együtt három
napnál tovább. Aztán visszaidézem a Josh-sal folytatott párbeszédünk lényegét,
amire barátnőm hangos sóhajokkal és izgatott „juj” szavakkal reagál.
Észre sem
veszem, hogy a levakarhatatlan vigyor még akkor is ott díszeleg az arcomon,
amikor lefekvéskor Josh szavai járnak a fejemben. Újra és újra visszaidézem a
nevetését, amitől apró gödröcskék jelennek meg az arcán, a melegséget sugárzó
barna szemeit, és világosbarna tincseit, amik épp, hogy csak a homlokába
lógnak. A párnámba temetem az arcom, mintha attól félnék, hogy valaki meglátja az
idióta somolygásom. A holnapra gondolok, na meg arra,
hogy ismét találkozhassak vele.
Vétek lenne itt félbehagyni a történetet, nem? :D Kommentben várom a véleményeteket!
Nehogy abba hagyd!!! Légyszi légysziiiii!!!! Imádom ezt a történetet! Josh tök cuki, át is pártolnék hozzá, de már Matté a szívem.... Haláli volt ez a periódusos rendszer :-D
VálaszTörlésKöszönöm szépen :)
TörlésDrága Netty!
VálaszTörlésImádtam ezt a részt is, és bár szeretem Josht, azért Matt az igazi :3
Vétek lenne, ha abbahagynád a történetet, mert egyedi és hihetetlenül tehetséges vagy. Alig várom a folytatást :3
Nagyon köszönöm, örülök, hogy tetszett :) <3
TörlésSoha nem szoktam kommentálni sehova de ez a kedvenc blogom és nem hagyhatom hogy befejezd imádom nagyon jól írsz maga a történet is fantasztikus és vicces a legnagyobb hibát kovetned el azzal ha abba hagynad. Szóval várom a folytatást.:)
VálaszTörlésNagyon köszönöm, hogy kommenteltél, sokat jelent nekem :) És köszönöm szépen.
TörlésAnnyira megörültem, mikor láttam, hogy kint van az új rész*-*
VálaszTörlésÉs ne hagyd abba a blogod, mert egyszerűen fantasztikus.
Érdekes, általában az olyan mellékszereplőket, akik a főszrepelő csajnak "udvarolnak" nem szoktam bírni, de Josht megszerettem.:))
Várom a következőt!*-*
Nagyon köszönöm, örülök, hogy tetszett :) <3
TörlésImádtam! Mint előttem is írták vétek lenne abba hagyni ezt a blogot! Még ha ritkán is vannak részek, az se baj, mert legalább vannak. Josh nagyon szimpi de Mattet már megszerettem! Kíváncsian várom a folytatást!
VálaszTörlésNagy ölelés!
Ui.: ihletben gazdag további nyarat neked! :)
Csak pár ember érdeklődik annyira a történet iránt, hogy tegyen is érte, szóval az, hogy folytatódni fog-e, egyáltalán nem rajtam áll. :)
TörlésNeked is további szép nyarat!
Kedves Netty,
VálaszTörlésA bloggodra tegnap találtam rá, s amint elolvasta a megosztott részletet az utolsó fejezetből, már tudtam, hogy fantasztikus lehet. Elkezdtem hát olvasni. Kis idő múlva meg is voltam mind a 17 fejezettel. Mikor befejeztem, rájöttem, hogy én is imádom Mattet, ő az a tipikus álompasi, akit minden lány akar. De valamiért nem szeretem Lexie-t. Sőt! Ami bevallom furcsa, hiszen az ő szemszögéből olvashatom a történetet. Viszont Rox és Violet a szívembe lopták magukat. Jókat nevettem nagyapa beszólásain is, és ne felejtsúk el az ikreket sem, amiért nagy taps jár neked. Szeretem, ahogyan írsz, de legfőképp a párbeszédek fogtak meg. Egy szó, mint száz, gratulálok. Remek dolgot alkottál.
Szia Jane, nagyon örülök, hogy megtetszett a blog, köszönöm, hogy őszintén leírtad a véleményed. :) Semmi baj nincs azzal, ha nem szeretted meg Lexie-t, sokan nem szeretik :D
TörlésA párbeszédeket a kisujjamból rázom ki, a leíró részek viszont nehezen jönnek :D
Köszönöm szépen.
Tegnap találtam rá erre a blogra és azóta se tudom abbahagyni az olvasást :)) Nagyon Imádom *------* Nagyon jól írsz!!!! Ne hagyd abba :33 Izgatottan várom a következő részét :D
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik a történet :)
TörlésNehogy abba merd hagyni a blogot mert több olvasoddal együtt mekeresünk és addig "kínzunk" amedig meg nem irod a következő részt.Ez a legjobb blog amit olvasok pedig olvasok egy párat.
VálaszTörlésUi.:Bocsi a helyesírási hibákért.
:D Köszönöm szépen :D
TörlésSzia!
VálaszTörlésSzerintem vétek lenne itt félbe hagyni a történetet, mert habár sokféle képpen alakulható függővéggel zárhat, nem örülnék neki, ha az első blog, aminek követem a részeit befejezetlenül érne véget. Nekem a szívemhez nőtt minden szereplő és akármennyi idő után szívesen olvasnék róluk, akkor is, ha csak félévente kaphatunk belőlük.
Varázslatos író vagy Netty, talán az egyetlen, akit képes vagyok elviselni a jelenlegi blogger világból. Nem erőltetettek a leírások, a párbeszédek tökéletesek, a karakterek kiforrottak és nem gyerekes és meggondolatlan a gondolkodásuk.
Remélem számított valamennyit a kommentem és ha akármennyi idő után is folytatni szeretnéd, én el fogom olvasni.
Sky
Szia!
TörlésNagyon köszönöm a kedves szavakat, bár rengeteg blogger van, akik sokkal jobban írnak nálam. Br, mostanában ők is egyre inaktívabbak. :( Mindenesetre köszönöm a biztatást, hamarosan jövök a következő résszel.
Szia!
VálaszTörlésJaaj, olyan nehéz ilyenkor összeszedni a gondolataimat. Mert sokkolóan jól írsz. Annyira lendületes és magával ragadó és, mindenek előtt, humoros, és teljesen elvarázsoltál. Már az ötlet is... Az álterhesség... Zseniális! És hát Violet magatartásproblémája sem akasztja ki a sablonmérőt, sőt.
Na de a lényeg az, hogy mennyire imádnivaló párost teremtettél. Imádom Lexie-t. Nem az a tipikus rinyagép, ami általában előfordul a blogokban, sőt szerintem eléggé talpraesett, tudja, mit akar, őszinte és intelligens. Nekem ennyi bőven elég ahhoz, hogy kedveljem. És Mattiebaby pedig egy igazi álompasi. *-* Nagyon bírom az ilyen rosszfiúkat, akik amúgy elég szemét módon használják ki a lányokat, de hogyha megjelenik az életükben a saját Vadmacskájuk, akkor megváltoznak, és megtanulják értékelni a másik nemet. Jaaaj. Amúgy rengeteget röhögtem a fehérneműs húzásán, annyira hülye. :D Josh is szimpatikus lett, nagyon aranyos tőle, hogy kimentette Lexie-t a kínos szituból. De számomra ő olyan... uncsi. Tényleg cuki, és dicséretes a megváltozása, de szerintem Lexie-hez valaki vadabb, valaki izgalmasabb illik, olyan, aki meg tudja lepni. Magamhoz el tudnék képzelni egy Josh-t, de ő más, neki nem erre van szüksége, még ha most ezt is érzi. Szerintem egyszerűen belehabarodott, de aaajh, Matt meg közte lehet akár szerelem is, és szerintem ők egy tuti páros lennének. Maxie? Vagy Lett? :D (Ezeket még én sem gondoltam komolyan, nyugi.) De a kedvenc szereplőm akkor is a nagypapa, szóval több szerepet neki! :D Megalapítom a nagypapa fanclubot, szóval én leszek az elnök. (Megjegyzés magamnak: ezentúl soha nem írok kommentet, mikor több, mint huszonnégy órája nem aludtam.)
Jaj, nem tudok neked mit írni, mert abból csak hülyeség lesz, de én nem szeretném, ha abbahagynád, mert nagyon egyedi a humorod és a stílusod, és kíváncsi vagyok a folytatásra.
Maffia
Szia!
TörlésNahát, nem is tudtam, hogy olvasod a blogomat! (Azt meg végképp nem, hogy tetszik is.) Köszönöm szépen a jó hosszú véleményt, öröm volt olvasni. Ígérem, megpróbálok több nagyapás részt írni, csak sokszor félek, hogy túlságosan elered a nyelve :D
Köszönöm szépen még egyszer. :) (Velem is az a baj, hogy sokszor mást sem tudok kinyögni ilyenkor, csak azt, hogy "köszönöm szépen")
Ez nagyon jó!
VálaszTörlésJosh szerintem aranyos meg minden, de akkor is Matt az igazi. :)
Ne hagyd abba a történetet, mert akkor sok olvasód lenne szomorú köztük én is..:( :))
D.
Szia! Hamarosan érkezik a folytatás, túlságosan nagy lelkiismeret-furdalásom lenne, ha most cserben hagynálak titeket. :)
TörlésSzia! Nagyon jó rész lett és már alig várom a kövit. :3 Nos, általában utálom azokat a srácokat akik a főszereplő csajszi körül lebzselnek és nehezítik a főszereplősráccal kialakult kapcsolatot. Nade, nekem kell egy Josh :3333 irtózatosan aranyos volt és Matt szöges ellentéte. Most komoly dilemma, hogy kié legyen a szívem. Matt vagy Josh???
VálaszTörlésSzia! Örülök, hogy tetszett az új rész, remélem azért majd sikerül eldöntened, hogy kié legyen a szíved :D
TörlésNe. Hagyd. Abba.
VálaszTörlésMar majdnem egy eve olvasom a blogodat (idk higy az lehet e de az biztos hogy nagyon regota) es komolyan mondom minden resz utan felteszem magamnak a kerdest hogy ez miert nincs meg publikalva. Egyszeruen olyan csodalatosan tehetseges vagy az irashoz, hogy az hihetetlen es tobbek kozott en is barmit megtennek hogy ilyen jol tudjak irni.
Kihaltam a periodusos rendszeres vicceken, eskuszom rohogogorcsot kaptam.
Es tenyleg vetek lenne itt abbahagyni! Megertem ha nincs ra sok idos vagy valami, de en szemely szerint meg akkor is ha nem surun toltesz fel reszt ezekert elek!:D
Egyebkent nem csak azert lenne kar ha abbahagynad, mert ezt a nagyon jo szivmelengeto kis tortenetet magunk mogott kellene hagyni, hanem azert mert komolyan akkora tehetseg vagy hogy ezt kar lenne elvesztegetned. Szoval csak igy tovabb, csinald amit eddig is mert a te blogod merem azt mondani magyarorszag egyik legjobbja es a legfintosabb hogy legy boldog!:) kitartas es varom az uj reszt!:)
Szia! Huu, nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat, nagyon jól estek :) Bár, szerintem vannak nálam jobb bloggerek, de azért örülök, hogy engem tartasz a legjobbnak :) :)
TörlésKöszönöm még egyszer! <3
Szia! :) Regota figyelemmel kovetem a blogodat, es nagyon nagyon szeretem is. Azert nem kommenteltem eddig, mert kicsit kinosnak erzem ha regebbi reszhez kommentelek (ne kerdezd, miert), es sosem akartam elolvasni a legujabbat, de ez most megtortent. Nem tudom, hogy masokkal ez hogy van, de en vegig egy filmnek kepzelem el az egesz tortenetet. Remelem, egyszer, valaha meg lesz filmesitve, vagy legalabb konyvesitve :) nagy sikert aratna
VálaszTörlésSzia :) Nahát, nem is tudtam, hogy olvasod a blogomat! Elárulok egy titkot; én is filmként képzeltem el eredetileg a történetet. Le sem akartam írni, túlságosan hülyeségnek tartottam. Viszont nem hinném, hogy könyvként megállná a helyét :)
TörlésSziaa.Mikor lesz új rész? :)
VálaszTörlésNagyon nagyon nagy baj !!! Szoval pls folytasd hamar !!!! ❤❤
VálaszTörlés❤❤
TörlésSzia Netty!
VálaszTörlésMost találtam meg a blogod és nagyon tetszik és szerintem nagyon tehetséges vagy az irásban!😘
Szia ☺️
TörlésKoszonom szepen, orulok, hogy tetszik a blog ❤️❤️
Szia!
VálaszTörlésNem rég kezdtem el olvasni az írásaid ami egyszerűn csodásak.Nagyon tehetséges vagy �� Remélem folytadod majd a blogot��
Szia! Koszonom szepen, orulok, hogy tetszik a blog! A folytatas par napon belul erkezik, mar a felet megirtam! :)
Törlés