2015. augusztus 15., szombat

8. fejezet

Sziasztok! Ismét itt egy újabb fejezet. Nagyon haragszotok, amiért ilyen rövid lett? Megígérem, a következő hosszabb lesz. :D Illetve szeretnélek megkérni titeket, hogy amennyiben úgy gondoljátok, hogy szeretitek ezt a történetet, szavazzatok rám az EWD Award-on a Legjobb saját történet (és a Legjobb Kritikus) kategóriában. Köszönöm.
Kellemes olvasást!

xxNetty



8.

"Egy árucikk vélt hasznossága fordítottan arányos a megvásárlása és kifizetése utáni tényleges hasznosságával."
- Arthur Bloch
Másnap korán ébredek, mert miután Matt hazakísért, Rox felhívott, hogy ma el kell mennünk a Dollas Beautique-ba, mivel leértékelt ruhák vannak. És mivel köztudott, hogy a Dollas hatalmasabb, mint két focipálya, biztosan órákig fog tartani, mire körbejárjuk. Szeretek vásárolni, ha az nem tart két percnél tovább. De Roxnál nem két percig, hanem két napig tart egy vásárlás.
     Tegnap Nagyi szerzett nekem gyógyszereket – pontosabban magzatvédő gyógyszereket -, amiket elvileg be kellene vennem, hogy egészséges legyen a babám. Nos, mivel nekem se babám, se magzatom nincs, ezért csalafinta módon kijátszottam Nagyit; nem vettem be a bogyókat, hanem elrejtettem őket. Tudom, tudom, Nobel-díjat érdemlek a kreativitásomért.
     Visszatérve viszont örülök, hogy Roxszal ma vásárolni megyünk, mert legalább nem kell Matt fejét látnom. Kiélvezem majd minden percét.
– Szia, nővérkém – ébreszt fel egy hang a gondolataimból. Violet beszökdécsel az ajtón, és leül az ágyamra.
– Látod ezeket? Úgy hívják gyógyszerek. És nem megfázásra – kezdem köszönés nélkül. Nem árt a húgomnak tudni, hogy min megyek keresztül miatta.
– Tudom, de már csak augusztusig kéne kibírnod, mert ez a szarság akkor kezdődik. Egy hónapos csak, ha jól tudom.
     Közelebb hajolok hozzá, hogy jól értse, amit suttogok.
– És utána? Mit mondunk majd Nagyinak és Nagyapának?
     Violet nem nagyon törődik a részletekkel, mert csak vállat von,
– Az igazat. Hogy miért csináltuk mindezt. És akkor Nagyi szíve megesik rajtunk, megölel minket, Nagyapa rácsap a fenekedre, és minden tökéletes lesz.
– Álmodozz csak, lányom! – motyogom.
– Ahj, nem tudom, hülyeség volt az egész, bocsánat, sajnálom, nem gondoltam volna, hogy ez lesz.
     Nézem, ahogy felhúzza a térdeit, átkarolja, ráhajtja a fejét, majd előre-hátra ringatja magát. Violet kétségbe van esve.
– Hé, nyugi Vio. Nincs semmi baj. Igaz, hogy ostobaság volt az egész, de majd kimászunk belőle – simogatom kócos, barna haját.
– Utálsz – mondja.
– Nem utállak – próbálom az erős, meggyőző énemet elővenni.
– De. Én is utálom magamat. Sose fogok tudni megváltozni. Talán tényleg el kellene mennem abba a táborba… Á, faszt, nem segítene semmit, el vagyok rontva.
     Utálom, amiért a húgom ilyeneket gondol. Legszívesebben felpofoznám, majd magamhoz ölelném és megvigasztalnám. Tizennégy éves korára annyi mindent elszenvedett, hogy nem is csodálom, amit érez.
– Figyelj. Majd közösen megoldjuk, mint eddig. Kisujjeskü – nyújtom felé a kezemet.
– Kisujjeskü – mosolyog szomorkásan, majd a kisujjával megszorítja az én kisujjamat.
***
 – Ez tök durva – szólal meg Rox, miután elmeséltem neki az otthoni beszélgetésünket Violettel.
– Nekem mondod? Alig várom, hogy augusztus legyen. De mindegy, nem szeretnék erről beszélni.
     Rox bólint, és bevonszol egy újabb üzletbe. Rögtön odarohan az első fogashoz, ami előtte van, majd nézegetni kezdi a ruhákat. Mivel én nem szándékozom semmit venni, leülök egy kényelmes puffra, és onnan figyelem barátnőm akcióját.
– Szerinted ez hogy áll rajtam? – tart maga elé egy rózsaszín, spagettipántos felsőt. Egyszerű darab, mégis jól mutatna Rox barna bőrén.
– Szép.
– Hú, ez aztán a bő vélemény – mondja gúnyosan. Szomorkásan félrepillantok, mire nagy léptekkel odasétál elém, és leguggol – Hé, fel a fejjel, nem lesz semmi baj. Legyél olyan, mint én.
– Divatőrült? – tippelek.
– Nem – rázza a fejét.
– Dilis?
– Nem.
– Szőke?
– Ch, isten ments, neked jól áll a fekete. Nem. Szarj mindenre. – Egy határozott mozdulattal hátradobja a haját, majd feláll.
– Jó, jó, oké. Na, menj vissza a ruhákhoz, mert még ma szeretnék hazakerülni. – Komolyan, Rox képes, és zárás után is veszekedni fog a biztonsági őrökkel, azért, hogy itt maradhasson.
– Megyek, ezt most felpróbálom. Ne mozdulj! – utasít. Sietősen elfoglalja az egyik próbafülkét, én pedig sóhajtva ránézek a telefonomra; fél kilenc van. Nagyszerű, körülbelül két óra múlva fogom újra látni Roxot. Épp a nagyon érdekes fehér padlót bámulom, amikor valaki megszólal előttem.
– Kit látnak a szemeim? Vadmacska!
     Egy pillanatig lehunyom a szemeimet, és magamban szidom a gondolataimat, hogy ilyen képtelenségeket hallok. Blackwell nem lehet itt, az egyenlő a…
– Mi van, bealudtál? – De, ez ő.
     Felnézek a felém közeledő Matt Blackwellre, aki épp feltolja a fejére a napszemüvegét.
Miért? Miért van az, hogy bárhova megyek, ő megjelenik? Olyan, mintha valami rossz hollywoodi filmben lennénk.
– Te mit keresel itt? – a hangom fáradtan cseng.
– Jöttem vásárolni… - egy pillanatra megáll, és körbenéz az üzletben – tangabugyikat meg melltartókat.
– Ott találod őket – intek a fehérnemű részleg felé.
     Matt megvonja a vállát, majd lazán elindul a pultok felé. Észreveszem, ahogy a kasszás lányok halkan kuncognak, sugdolóznak, és úgy tartják a fejüket, mint akik menten nyakrándulást kapnak. Az egyik még egy hatalmas, rózsaszín rágót is fúj a hajcsavargatása közben, szemét le sem veszi Mattről. Kétségtelen. Mindketten ribizlik.
     – Hé, Vadmacska – kiált Matt, mire odakapom a fejem. – Most már én is anyuka vagyok!
Egy fekete, hatalmas csipkemelltartót tart maga előtt, amit mindkét kezével fel-le simogat.
– Undorító vagy – csóválom a fejem. A bent lévő emberek nem így gondolják, mert vigyorogva figyelik Mattet.
– Most miért? Vagy ez hogy tetszik? Ezt fogom felhúzni a születésnapodra. – Most egy sötétvörös tangát emel maga elé, amit minden szegletből megnéz.
– Nem szeretnék meghalni a szülinapomkor, holmi tangabugyis csirkék miatt. De a lányoknak tetszene a bemutatód – bökök a kasszás lányok felé, mire Matt rájuk kacsint. A két lány vihogva visszaköszön, komolyan, mintha maga Matt Bomer köszönt volna Blackwell helyett. Mindegy, ezek a lányok még Nagyapával is beérnék.
– Wohohóóó. Nézd csak, Vadmacska! Mit szólnál egy esti programhoz ebben a csinos kis ruciban? – Ezúttal egy fekete, átlátszó, szexi ruhát tart maga előtt, amiből kilátszana… mindenem. 
     Matt rásimítja a saját pólójára a ruhát, és úgy illegeti magát, mint egy díva. Mivel nem látja teljesen magát, ezért odamegy a mellette lévő tükörhöz, hogy alaposabban is megvizsgálja… magát. Vagy a ruhát. Magam sem tudom.
     Oké, ez enyhén kínos szituáció, ezért feltápászkodom a helyemről, s hamar odasietek, mielőtt még több ember bámulni kezdene. Érzem, hogy ég az arcom – ó, nagyon is ég az az arc. Hamarosan Mattnek is fog egy gyönyörű, piros tenyérlenyomat virítani a pofikáján.
– Tedd már le! – sziszegem, majd próbálom kikapni a ruhát a kezei közül. Pechemre gyorsak a reflexei, mert már a levegőben tartja a ruhát, amit nem érek el.
     Matt kihívóan vigyorog egyértelműen rajtam. Élvezi a civakodásunkat.
– Ezt most megyek, és megveszem neked. – Villámgyorsan végigmér tetőtől-talpig kék szemeivel, afféle megerősítésként, hogy ez a ruhát pont nekem szabták. Hogyne.
– Nem, nem veszed meg. Szépen leteszed oda, ahonnan elvetted, és kimész az üzletből. Egyedül. Nekem Roxot kell megvárnom. – Magamban azért hálát adok Roxnak, hogy rá hivatkozva nem kell elmennem Mattel.
– Naná, hogy megveszem. Ez nem kérdés, Vadmacska. Gondolj csak bele, milyen dögös lehetnél ebben a szexi ruhában. Ha nagyon jól néznél ki, talán még egy menetet is lenyomnék veled. Sőt, biztosan. Na, így már fel akarod venni, igaz? – Pimaszul elmosolyodik, és a szemöldökét vonogatja fel-le.
– Biztos, hogy nem. És ne haragudj, de te nem tudsz egy lánynak kedvesen bókolni? Muszáj mindig ilyen perverz állat módon? – tettem csípőre a kezemet.
     Matt egy pillanatig elgondolkodik, majd hümmögve bólogatni kezd. Újra végigmér, majd a fekete ruhára pillant, aztán vissza rám.
– Illik a hajadhoz. – Bizonyításképp a fejem mellé tartja a fehérneműt, és bólogatva megerősíti ezt az állítást.
– Ki gondolta volna, hogy a feketéhez illik a fekete? – dünnyögöm.
     Matt tudomást sem vesz rólam; hátat fordít, és a szerzeményével együtt indul el a kasszás lányok felé, akik hangosabban kezdenek kuncogni. Kell egy pár másodperc, mire felfogom, hogy Matt komolyan megveszi azt a… ruhának nevezett rongydarabot.
– Blackwell süket vagy? Nekem nem kell! – kiáltom. Sietve odamegyek a pulthoz, ahol még szerencsére nem tudta lehúzni az árcédulát a szőke tyúk. Hálát adtam az égnek, hogy nem csak kívülről szőke. Azon nyomban kivettem a kezéből a fehérneműt, de Matt pont abban a pillanatban ragadta meg a másik végét.
– Blackwell, elég, add ide! – cibálom a göncöt magam felé.
– Majd odaadom, ha kifizettem. – Ő nem rángatja, viszont elég erősen tartja.
– Ne csináld már, nekem nem kell!
– Nekem igen.
– Muszáj lejáratnod, igaz? – kérdezem dühösen.
– Magadat járatod le. Ne rángasd már, mert el fog szakadni!
     Megadóan és egyben mérgesen engedem el a ruhát, majd megfordulok és a kijárat felé veszem az irányt. Szerencsére Rox már megindult felénk, ezért csak karon ragadom, és magam után húzom, hogy minél előbb kiérjünk ebből az üzletből, és meg se álljunk a házunkig.
– Mi a baj, Lexie? – rántja ki a karját szorító kezemből.
– Az a seggfej… - kezdem dühösen, de időm sincs befejezni, mert valaki megragadja a karomat.
– Ne rohanj már így, Vadmacska.
– Helló, Matt – villant egy mosolyt Rox.
– Helló, öö… Vadmacska mellett sétáló szőkeség – viszonozza a mosolyt Matt. Helyesbítek. Viszonozza egy perverz mosollyal. Roxot is megnézi tetőtől-talpig, hosszú barna lábain el is időzik pár másodpercig. Rox is észreveszi, mert kerüli a tekintetünket.
– Viszlát, Blackwell – kihasználva az alkalmat kiszabadítom magam a markából. Meg sem várva a válaszát és Roxot, ismét elindulok.
– Vadmacska, várj csak! – kiált Matt, mire automatikusan megállok és visszanézek. – Holnap buli lesz Sethnél kilenckor. Egy utcával lejjebb lakik nálam, gyertek el. Nem lesznek annyira sokan, csak egy kis…
– Összeröffenés, mi? – vágok a szavába.
     Matt összeráncolja a szemöldökét, és kérdőn Roxra néz.
– Össze…micsodálás? – rázza a fejét zavartan.
– Összeröffenés – ismételem meg hangosabban.
     Matt elgondolkodva vakargatja a tarkóját, Rox pedig széttárja a karjait, mint aki ő sem tudja, hogy miről beszélek.
– Azt hiszi, hogy disznóvágás lesz? – kérdezi Blackwell.
– Szerintem azt hiszi, hogy röfögni fogunk – válaszolja Rox.
– Mondom összeröffenés! Tudjátok, összejövetel! – Még most is furán néz rám mindkettő – Mulatozás. Találka. – Még most is semmi reakció. Megadóan sóhajtok egyet. – Partizás.
     Mindkettejük arca kisimul, és egy hangos „ja”-zásba kezdenek.
– Te, szerinted ez melyik korból szabadult?
– Fogalmam sincs – rázza a fejét Rox.
     Csúnyán nézek a barátnőmre, mert elvárom, hogy mellém álljon ilyen helyzetekben. Egyébként pedig világosan fogalmaztam az előbb, nem tehetek róla, hogy ezek ketten kerek egész két IQ-t produkálnak.
     Lemondóan legyintek egyet, mire ismét elköszönünk Mattől.
– Akkor holnap, lányok! – int egyet, majd a fekete ruhával a kezében elindul a másik irányba.
     Rox belém karol és továbbvonszol. Szívesebben mennék ezután haza, de bánatomra eddig csak egy üzletet látogattunk meg, és ott sem vettünk semmit.
– Én biztos, hogy nem megyek – mormogom.
– Jaj, ne dörmögj itt nekem, mint egy házsártos medve! Még szép, hogy elmész. Elmegyünk, pontosabban. Szóval szedd össze magad, mert addig fogjuk járni a boltokat, amíg meg nem találjuk a tökéletes ruhát számodra. Te leszel az új Brooklyn baby – bátorítóan lök rajtam egyet, mire kis híján nekiütközöm a mellettem elhaladó fickónak.
– Milyen jó, hogy Dallasban élek – forgatom a szemeimet.
– Jól van, na. Akkor Dallas baby – helyesbít. Mikor látja rajtam, hogy nem lelkesedem, sőt, egyenesen unott képpel megyek mellette, kedvesen rám mosolyog. – Jó, lesz, meglátod. Egy kicsit neked is már lazítanod kell. Ráadásul én is ott leszek, szóval, ha bármikor rosszul érzed magad - ami remélem nem a második percben következik be -, szólsz és hazamegyünk. Ha pedig valamelyik nyomi kötözködik, akkor vágd pofán, és folytasd az utadat.
     Látva elszántságát beletörődően bólintok egyet, mert tudom, hogy Rox hajthatatlan, makacs, mint egy tengerimalac, kár vele vitatkoznom. Ha Rox el akar menni, elmegy. Ha Rox magával akar vinni, akkor képes egy daruval odacipeltetni.
 Megpróbálok egy vidámabb arcot elővarázsolni, majd a barátnőmmel bemegyünk a következő boltba.  

SZAVAZOK

Annak ellenére, hogy ilyen rövid lett, azért tetszett?

10 megjegyzés:

  1. Matt XDDD Azon nagyon sírtam, hogy: "Azt hiszi, hogy disznóvágás lesz?" Nagyon jó lett ez a rész is, csak kár hogy rövid:( Csak így tovább, várom a következő részt:33 További szép nyarat:) Ölelés<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ígérem, a következő hosszabb lesz, legalábbis hosszabbra tervezem :D Köszönöm szépen :)
      Ölelééés <3

      Törlés
  2. Ez a rész valami fenomenális az egyik kedvencem bár mindegyik :$
    Matt *-* olyan vicces és szakadtam a röhögéstől amikor mutatja a csipke szettet ;D
    Remélem ráadja a Vadmacskára ;)
    Hamar kövit ^-^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hamarosan jön a következő :)
      Ölelééés <3

      Törlés
  3. Én komolyan beleszerettem a történetbe *-* Eszméletlenül jól írsz, és a humorod is nagyon tetszik :D "Azt hiszi, disznóvágás lesz?" Hát ez kész xDD Csak így tovább, a te blogod a kedvencem <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, nem hittem volna, hogy bárkinek tetszeni fog ez a történet, de örülök, hogy tévedtem :)
      Öleléés <3

      Törlés
  4. Tengerimalac xd

    Oké. A blog összes részén kiégek ><

    Nem bírom :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rövid lett, de legalább vicces :D
      Öleléés <3

      Törlés
  5. Áh, nincs mit ragozni...Végig röhögtem az egész Mattel való "vásárlás" dolgot. Kíváncsi vagyok már az összeröffenésre (vagy disznóvágásra?) :D Nagyon tetszett ez a rész is. Hamar a kövit! :) További szép napot!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen :DD
      Neked is szép napot!
      Ölelééés <3

      Törlés