2015. július 4., szombat

2. fejezet

Sziasztok!
Először is szeretnék megköszönni mindent, amit az elmúlt egy hétben kaptam. Fogalmatok sincs, mennyit jelent nekem az, hogy szeretitek a blogot. Egy hete tettem fel az első fejezetet, és 23 feliratkozót kaptam cserébe. Elhiszitek, ha azt mondom, nem hittem a szememnek? :D
De itt is volna a második fejezet, elég a csacsogásból. A fejezet végén feltettem három kérdést, aki szeretne, válaszolhat rá. Köszönök még egyszer mindent, hamarosan találkozunk :)






2.
„Csodálatosak a szándékaid, de az ötleteidről inkább ne is beszéljünk..”
- Kiera Cass: Az igazi
­­­­­­­­     
Tessék? – kérdezek vissza. Nagyon remélem, hogy én értettem félre. 
­­­­­­­­– Legyél álterhes – ismétli még mindig ugyan olyan halkan.
­­­­­­­­– Te megőrültél! – pattanok fel, majd idegesen járkálni kezdek a szobámban. Egy ideig fekete pontokat látok a szemeim előtt a hirtelen felállástól. A látásom ugyan kitisztul, de a fejemben száguldozó gondolatok elködösítik az agyamat. Kezemet ökölbe szorítom, és nagyon a szélén állok annak, hogy felpofozzam a húgomat.
     ­­­­­­­­– Te mondtad, hogy bármit megtennél! Kérlek, Lexie. Muszáj, különben Nagyi csak erre a hülye iskolára tud majd gondolni. Legalább addig, amíg meg nem tudok változni. Ígérem, most nyáron megjavulok. Komolyan! Addig pedig Nagyi veled foglalkozna, és nem velem – kérlel. Szemei újra megtelnek könnyekkel, száját jó kislány módra lebiggyeszti. Összekulcsolja maga előtt a kezeit, mint aki imádkozni készül.
     Imádkozzon is, mielőtt megütöm.
Már épp hevesen tiltakozni kezdenék, amikor meghallom Nagyi hangját.
­­­­­­­­– Lányok, gyertek, kihűl a vacsora!
     Violet felpattan, és elmasíroz mellettem. Reflexből utána nyúlok, és visszahúzom a pólójánál fogva.
­­­­­­­­– Nehogy azt hidd, hogy azért teszem, mert jól esik hazudni nekik! Csakis azért, mert nem akarom, hogy egész nyáron egy katonai suliban sínylődj. Maradj itt addig, amíg bejelentem! Jesszusom – Az utolsó szavakat menet közben mondom neki.
     A lépcsőn lépkedve átgondolom, hogy mit is fogok mondani. Belegondolni se merek, hogy mi lesz a reakciójuk. Persze, azt gondolná az ember, hogy sokkal könnyebb a nagyszülőkkel, mint a szülőkkel… Tévedés. Imádom Nagyit és Nagyapát, de a saját kis bajaimat jobban szerettem anyával megbeszélni. A normális anyámmal.
     Leérek a nappaliba, ami egyben ebédlő és a konyha is. Nagyi felkötött hajjal sürög-forog a kedvenc, virágmintás kötényében, és rutinosan tálalja a különböző ételeket. Krumplitól kezdve a különböző méretű húsokig, minden van az asztalon. A szalvéták tökéletes háromszögre vannak hajtogatva, az evőeszközök megfelelő helyüket foglalják el.
     Minden ebédre főzni szokott Nagyi, ami általában a vacsora is egyben. Egy-egy salátával, krokettel vagy szósszal tudja változatosabbá tenni a két étkezést.
     Leülök a szokásos helyemre, ami szemben van a konyhapulttal. Nagyapa mellettem ül jobb oldalt. Nem szokott várakozni; a tányérján már kellő mennyiségű hús és krumpli van.
     Nagyi csípőre teszi a kezét, majd elégedetten végignéz az asztalon, s egy hatalmas sóhajjal jutalmazza a tökéletes eredményt.
– Nagyi – köszörülöm meg a torkom. A tenyerem izzad, és ide-oda kalimpál a szívem. Ezalatt a fél perc alatt jobban leizzadtam, mint máskor az egy órás futás után. Nagyi láthatja, hogy hófehér az arcom, mert összeráncolja a homlokát.
– Tessék? – Odamegy a megszokott helyére, ami velem szemben van. Leül, és összekulcsolt kezekkel néz a szemembe. Ó, csak ezt ne…
     – Tudom, furán fog hangzani, ezért kérlek, ne akadj ki… túlságosan – Jaj, Lexie Wilcat, fogd már be!
– Szívem, tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz – figyel aggódó tekintettel. Hogyne, bármit. Nem mindennap jelenti be az ember, hogy terhes, ráadásul nem tizenkilenc évesen. Jesszus, lehet, hogy ezek után valami rossz ribancnak fog nézni. Vagy egyáltalán nem fog ezek után rám nézni, és elzavar a háztól. Nem, nem zavarhat el a háztól! Nincs hova mennem…
     A tüdőmet teleszívom levegővel, majd lassan kifújom. Ha lehet, még rosszabbul lettem, konkrétan az ájulás kerülget. Hogy tudnék hazudni az egyetlen embernek, aki törődik velem?
     Rendben, Lexie, itt az alkalom.
– Terhes vagyok – mondom ki a hatalmas hazugságot. Így kimondva még furábban hangzik a számból, de az ezt követő csend zavaróbb. Hallom a fülemben dobogó eret, biztosra veszem, ha most megmérnék a pulzusomat, több lenne az átlagnál.
     Sosem hittem volna, hogy ez az egy mondat elhangzik majd valaha a számból. Főleg nem úgy, hogy hazugság. Sajnálom.
     – Terhes? Ez… biztos? – pislog párat Nagyi.
– Igen, biztos – suttogom.
Nagyi lehunyja a szemeit, sóhajt párat, majd egy halvány mosolyt csal az arcára.
– Haragszol? – kérdezem félénken. Hát, hogyne haragudna. Az unokája most jelentette be, hogy terhes. A tizenkilenc éves unokája.
     – Rád még akkor sem haragudnék, ha felgyújtanád a konyhát – rázza a fejét.
Ez az ő szájából hatalmas kijelentésnek bizonyul, mivel Nagyinak a konyha annyit ér, akárcsak másnak az IPhone.
Ettől némiképp megnyugszok. Újra visszatér az étvágyam, de a gombóc még mindig a torkomat fojtogatja.
     Nagyapa lecsapja a villát és a kést a tányérjára, s a vállamra teszi a kezét:
– Felcsináltak, kicsikém?
     Nagyi odakapja a fejét, és hófehér arccal bámul rá.
– George! – nyújtja el a nevét.
– Nagyapa! – szólok Nagyival egy időben.
     Halványan elmosolyodom. Amióta ideköltöztünk, talán Nagyapa az, aki egy csöppet sem változott.  Amikor tehette, perverz vicceivel oldotta a hangulatot, mire én és Nagyi rendszerint rászólunk, majd a fejünket csóválva mosolygunk. Így történt ez most is. Nagyapa nem sokat szól hozzánk, de ha igen, akkor valami ilyesfélét. Éppen ezért csak akkor szoktam áthívni a barátaimat, ha tudom, hogy Nagyapa nincs a közelben.
     Aaron és Rox már megszokták, és mindig nevetnek a viccein. Főleg, amikor Nagyapa engem éget be. Tényleg, az a legviccesebb.
– Most mér’? – kacsint – Nekem van a legszebb unokám – teszi hozzá.
Hálásan pislogok rá. Ez igazán jólesett.
     – És mondd csak… kitől is van…? – kérdi Nagyi a legdiszkrétebben.
A francba. Ezen még én magam sem gondolkodtam. Ki is az „apja”? Aaronről szó sem lehetett, nem csak azért, mert ő más, mint a többi fiú, hanem mert nem rángatom bele ebbe. És egyébként sem hinnék el a nagyszüleim.
     Végiggondolom a lehetőségeimet. Nem mondhatom azt, hogy nem tudom… az azért már elég nagy ribancságra utalna. Engedjem el a fülem mellett a kérdést? Nem, az baromság lenne. Hiszen még Nagyapa is tökéletesen hallotta a kérdést, annak ellenére, hogy nagyothall.
     Ki is…
– Matt Blackwell – hangzik a válasz az ajtó felől. Odakapom a fejemet, majd a „megmentőmre” nézek. Matt Blackwell
     És ekkor tudatosul bennem, hogy mit is mondott. MATT BLACKWELL? Na, nem, ez teljességgel lehetetlen! Az az idióta, öntelt, bunkó paraszt? Nem, nem, nem, ebbe még Lexie Wilcat sem megy bele! Mégis hogy gondolta ezt a húgom? Miért pont ő? Annyi más normális fiú van… bárhol. Miért pont Blackwell? Szerintem ezt még Violet sem gondolja komolyan…
– Mi? – kérdezek vissza, mintha az imént rosszul hallottam volna.
– Matt Blackwell. Azt mondtad ő az, nem? – pislog ártatlanul. Helyet foglal a mellettem lévő széken.
Szúrós pillantásokat lövellek felé.
– Te tudtad? – néz Nagyi felváltva ránk.
– Igen, Lexie ma elmondta – bólint. Szed egy szelet húst salátával, majd enni kezd. Wow. Nem is tudtam, hogy a húgom ilyen jól színészkedik. Vagy inkább hazudik.
– És ki az a Matt Blackwell? – mosolyog Nagyi.
     Hm… gondolom, most valami jó tulajdonságot kellene róla mondanom, mert ha rögtön azzal kezdem, hogy egy nagyképű paraszt, akkor valószínűleg Nagyapa a légpuskájával látogatná meg. De milyen jó tulajdonságot mondjak Blackwellről? Helyesbítek. Létezik egyáltalán jó tulajdonság Blackwellről?         
     Amióta az amerikai focicsapatban játszik, méghozzá elég keményen, nem vesztettek el egy meccset sem. Egy év alatt öt díjat zsebeltek be, és mind Mattnek köszönhető… elvileg. A lányok odavannak érte, valamiért nem zavarja őket Matt arroganciája. A csapattársai ráaggatták a Fekete Pokol becenevet, és mily meglepően ez a csapat neve is… Ők a dallasi Blackhell-ek. Hű.
     Mondjuk Matt addig vonzó, amíg ki nem nyitja a száját. De valahogy sosem képzeltem el úgy, mint a pasimat. Semmi kedvem nem lett volna a beteg vicceit és a más lányokkal való flörtölését elviselni. Ha jól tudom, idén nyáron pihenőt tartanak a csapattal, mert az iskola elégedett az eredményekkel. Attól függetlenül, hogy az év minden napján gyakoroltak, nem kell újrakezdeniük az évet.
     Köszönhetően az iskolának. Dallas négy sportágból jeleskedik; amerikai foci, jéghoki, baseball és kosárlabda. Mindenki dönthetett az év végén, hogy melyik csapatba szeretne tartozni.
     Ha alkalmas vagy, beválogatnak. Mindannyian tanulunk heti két órában úgynevezett „sporttörténelmet”. Megtanuljuk, hogy kicsiny városunk hányszor és hol játszott, milyen eredményeket ért el stb. Ebből kell most mindenkinek egy beadandót írnia. Már, aki nem játszik egy csapatban sem. Bár mindenki tanulja ezt a rémunalmas tantárgyat, azok, akik csapatjátékosok, nagyobb szabadságot élvezhetnek. Nem kell megírniuk a beadandót, mert a tanárnő szerint „elfáradtak” a sok mérkőzéstől év közben, jár nekik a pihenő. Na, nem mintha nem pihennének Blackwellék eleget a nyáron. A sok bulizás helyett kitelne egy beadandóra az idejük.
     Ezen kívül ugyanúgy tanulunk, mint bármely más főiskolás.
     Mindegy, inkább tanulom meg az összes eddigi ligajátékos nevét, minthogy egy idióta labdáért küzdjek.
     – Nagyon rendes fiú – válaszolja helyettem Violet.
– Hát persze! – Hangom már inkább hisztérikusan hangzik, mire idegesen nevetgélni kezdek. Mindenki kérdőn néz rám; gondolom, azt mérlegelik, hogy jól vagyok-e.
     Naná, jól vagyok. Nem elég, hogy egyik pillanatról a másikra terhes lettem, Blackwellt kapom „apának”.
     – És ő tudja már?
– Hogyne! Nagyon örül – vigyorgok, mint a vadalma.
– Ez nagyszerű! Hívd meg holnap vacsorára, rendben? – Áll fel Nagyi, majd elveszi mindenki elől a tányérját. Nem ettem egy falatot sem, de jelen pillanatban nyelni nehezemre esik.
     Gyorsan bólogatok párat, fogom a kancsó vizet, és töltök magamnak. Aztán még egyszer. Vagy öt pohárral iszok, s abban reménykedem, hogy ez kimossa belőlem az undort.
     Esküszöm, hogy meg fogom ölni Violetet!
– Violet, válthatnánk pár szót? – kérdem mézes-mázos hangon.
– Igen – vigyorog vissza. – Köszönjük a vacsorát, Nagyi – odamegy hozzá, és nyom két puszit az arcára.
     Ez némiképp meglepi Nagyit, de azért meghatódva rámosolyog.
Violettel felmegyünk az emeletre, míg Nagyi elmosogat. Megragadom a húgom karját, és betuszkolom a szobámba. Halkan jajdul egyet, amikor már túl szorosan szorítom a kezét.
     – Te teljesen meg vagy hibbanva?! – suttogva „kiabálok”, nem szeretném, ha lent meghallanák.
– Most miért? – emeli fel védekezően a kezét.
     Idegesen járkálni kezdek.
– Matt Blackwell? MATT BLACKWELL? Tudod te, mekkora veszélybe sodortál most?
     Nekitámaszkodik a szekrényemnek, és onnan méreget.
– Szerintem Matt Blackwell az egyetlen, aki belemegy a színjátékba.
Megtorpanok.
– Tényleg? Szerinted hogy fog reagálni arra a hírre, hogy apa lett?
Megvonja a vállát, és ráteszi a kezét a kilincsre.
– Biztos vagyok benne, hogy kinevet, aztán belemegy a játékba. Jó, lehet, hogy végig szekálni fog emiatt, de mivel Aaronra nem számíthatunk, ezért ő a legjobb megoldás.
     Nemes egyszerűséggel faképnél hagy.
Még mindig dühösen állok egyik lábamról a másikra támaszkodva; legszívesebben helyben megfojtanám őt és magamat is. De aztán szép lassan belátom, hogy valószínűleg igaza van. Matt az egyedüli ember, aki hajlandó segíteni nekem. Igaz, nem ingyen, mert meg fogja keseríteni minden egyes napomat, de ez legyen a legkevesebb. Már csak az a kérdés, hogy valóban megteszi-e.

------------

Kérdések:

1. Lexie rábólintott Violet kérésére. Helyesnek gondoljátok ezt a döntését? Ti mit tettetek volna a helyében?
2. Milyennek gondoljátok Mattet? Szerintetek jól kijön majd Lexie-vel?
3. Szerintetek Violet tényleg meg fog tudni változni?


19 megjegyzés:

  1. 1. Helyes, vagy helytelen, ha már kimondta, nem igazán tudott volna változtatni. Sőt, még inkább kamuvá válik, ha kijavítja, hogy "Nem... nem is ő volt." - és még tovább gondolkozik az "apán". Totális sokkot kaptam volna:D
    2. Alap helyzetben az ilyen arrogáns srácok nem szimpatikusak, de ahogy elképzelem Mattet... Maradjunk annyiban, hogy a Matt nevű srácok nekem mindig szimpatikusak. Szerintem az elején Lexie kicsit soknak fogja találni, sokszor lesz miatta ideges, de a végén megenyhül a szíve. Sőt, nekem még az is beugrott, hogy a végén tényleg babájuk lesz:D
    3. Ez az, amit nem tudok. Szerintem meg fog, és ezt úgy képzelem el, hogy Lexie mindent a fejére zúdít, és megfogadja, hogy meg változik.
    Hú, hát ez nem rövid.
    Kedves Netty!
    Nagyon bírom a történeteidet. Ahogy a facebook után véletlenül idetaláltam a blogodra, eszméletlenül örültem neki. Csak rápillantottam, és úgy éreztem, ez nem csak egy szépen becsomagolt, rossz történet. Először még nem láttam az íróját. Aztán megláttam a becses neves, és úgy gondoltam, nem véletlen, hogy végül nem léptem ki innen. Elolvastam az első fejezetet, és beugrott, hogy láttam egy kis másodikat is. Gyorsan hát megkerestem. Na, és milyen jól tettem! A történet eddig elnyerte a tetszésemet, és továbbra is követni fogom. Egy könnyed történet nyárra mindig jó. Gratulálok, +1 feliratkozód lett!
    xo. Dina <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 1. Valószínűleg én is sokkot kaptam volna, ha ilyenre kérnek :D
      2. Vicces, mert eddig mindenki úgy tippelt, hogy tényleg lesz babájuk. Majd meglátjuk :D
      3. Violet igen érdekes személyiség, vagy szereted vagy utálod. :D

      Diana, szeretném megköszönni, hogy időt szántál arra, hogy elolvasd a fejezetet, és válaszolj a kérdésekre. Örülök neki, hogy jónak gondolod a blogomat, köszönöm <3
      xxNetty

      Törlés
  2. Vááá imádom! Annyira jó és nem sablon sztorinak indul ez is plusz pont.
    1. A tesómért én is mindent meg tennék ezt is ha kellene de ettől még helytelennek tartom.
    2. Szeretem a rosszfiúkat a történetekben. Persze ha jól meg tudod formálni. Remélem sikerül.
    3. Lehetséges. De ha a testvérét erre a marhaságra kéri akkor lehetséges hogy nem változik meg. Ez a jövő zenéje. Maximum te tudhatod.
    Pls siess a következő résszel! Ha gépközelben leszek +1 feliratkozó!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm *o* :3
      1. Egyetértek veled :D
      2. Én is remélem, hogy sikerül Mattet jól megformáznom :D
      3. Őszintén, még én magam sem tudom :D

      Sietek a következővel, jövő héten érkezik :) Köszönöm szépen!
      xxNetty

      Törlés
  3. 1. Én helyesnek tartom, hiszen én sem lennék boldog, ha a tesómat nyárra iskolába kényszerítenék. Bár ez nem épp a legjobb terv, azért én is megtettem volna. :)
    2. Szerintem szekálni fogják egymást, ami nagyon vicces lesz, de utána egymásba szeretnek, és i love you van, baby. Vagy mi. XDD
    3. Kevés esély van rá, de, ha történik valami csoda, akkor lehetséges, hogy "helyrejön". Mellesleg bírom azt a lányt. Jó karakter. :)

    Jók voltak a kérdéseid, és tetszett a rész is! Áldom azt az osztálykirándulást! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bellaaa! Én is áldom az osztálykirándulást, jó is volt :')

      1. Te? Biztos, hogy nem :D
      2. Az áj láv jú béjbiiiii
      3. Violet a best :D

      Köfi :3
      xxNetty

      Törlés
  4. 1. CSak azért mert így izgi a történet :D
    De eléggé meggondolatlan lett :D Én tuti nemet mondtam volna.
    2. Ismerek hozzá hasonlót. Minden nap szivatni fogja, megviccelni. Várom már :3 Úgyhogy nagyon siess! :D
    3. Remélem h nem :D Én így bírom a csajt :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a válaszokat :DD
      1. A történet közepe felé fog csak kiderülni, hogy miért mondott igent :)
      2.Nagyon sietek, megígérem.
      3. Violetet én is nagyon bírom :D

      xxNetty

      Törlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  6. Szia :D Nagyon tetszik a történet bár ahogy látom nem rég kezdted és kevés fejezet van még. A természet engem is nagy fantáziával áldott meg de ilyet még én se tudnék ki találni. (Nem mintha valami hires író lennék vagy valami :D ) A történet nagyon egyedi. Kiváncsi fogok hogy fogod alakítani ezt az egészet. Remélem lesznek benne csavarok is. De még a blog külsejéről pár szót. A szöveg nem össze csapott, és nem pár sorból áll minden fejezet. Sajnos a többiről nem tudok sokat mondani mivel telefonról olvasom. De az egyszerbiztos hogy most imádom ezt a blogot és követni fogom. Negatívumot meg nem tudok mondani :D Szóval további sok sikert :*
    UI: A történet meg a blog szó kcsit sokat szerepelt. Elnézést ezért :D
    A kérdésekre viszont én is válaszolnék ha nem gond.
    1. A döntése szerintem helytelen egyes szempontokból. De ha nekem lenne testvérem lehet én is megtettem volna érte. De a történet szempontjából nagyon jó hogy így döntött.
    2. Szerintem sokat fognak majd veszekedni és a fiú majd az idegeire fog menni. De gondolom ettől is lesz vicces a történet. :D
    3. Szerintem az elején még nem. De a végére szerintem egy imádnivaló vicces hugocska lesz. De majd kiderül ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :) Köszönöm szépen :D Nem volt nehéz kitalálni a történetet, de örülök, hogy egyedinek találod.
      1. Ezt a pontot mindenki máshogy látja, én viszont mindenki álláspontját támogatom :)
      2. Hát... Meglátjuk, remélem, sikerül egy tökéletes Mattet összehoznom :)
      3. Meglátjuk :D

      xxNetty

      Törlés
  7. Bírom a nagyfatert: D
    1.Nem tartom helyesnek a döntést, de én is megtettem volna az idióra tesóimért :D
    2.Jól kijön-e vele? :D Hülye kérdés xD Én érzem, hogy ebből az lesz, hogy Matt folyton szívni fogja Lexie (vagy hogy írják xD) vérét :D
    3.Remélem, hogy nem lesz teljesen jó kislány, de azért nem jutnak arra a döntésre, hogy elküldik.
    És annyit még, hogy nem tudtam olvasni, a menütől :( Lehet, hogy csak engem zavar, de nagyon idegesített.
    Amúgy gazdagodtál egy feliratkozóval :D Várom az új részt, és gratulálok a teljesítményedért (ezt furán írtam le, de remélem érted :D)
    Katochikata Mekichichiki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága... Hívhatlak Mekinek? :D
      Köszönöm a gratulációdat, örülök, hogy tetszik a történet :D
      1. Szintén így vagyok vele :D
      2. Mindenki mást mond, szóval inkább nem mondok semmit, nehogy elszóljam magam :D
      3. Violet sokat fog szerepelni, szóval mindenki láthatja majd, hogy miként változik meg :)

      xxNetty

      Törlés
    2. Hívhatsz :D Mindent meg tudok szokni xD

      Törlés
    3. A menü problémáját pedig megoldottam :)

      Törlés
  8. Ééés megfogott. Tetszik. Nem, nem fogok ódákat zengeni róla, nem az én stílusom. Ha más a stílusnál tartunk, még mindig nem sok, de a történet egyszerűen sodort magával, nem érdeztem úgy, hogy erre figyelnem kell. Violet karaktere érdekes, minden esetre semmi különleges nincs benne, de azért több, mint Lexie-ben, ami nekem tipikus sablon főkarakter. Kedves, meg minden, kicsit bolondos, de ennyi. Na és persze fél perc alatt bele ment abba, hogy terhes. Meg se gondolta?! WTF?? Szerintem ez azért nem egy ilyen dolog...Mattel viszont levettél a lábamról, hogy Zac Efron-t választottad, nekem is szinte az összes eddigi blogomnak ő volt a főszereplője *.* IMÁDOM<3 De nagyon-nagyon remélem, hogy a végén nem szeretnek egymásba. Ne hagyd, hogy az legyen, amit az olvasó gondol. Mert abban hol az izgalom?

    Hajrá, csak így tovább!

    Puszil, Csillag

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Csillag köszönöm, hogy megosztottad velem a véleményedet :) A későbbiekben a karakterek jelleme jobban át fog jönni, amint Matt (igen, én is imádom Zac Efront *-*) is belép a történetbe :) A testvérek kapcsolata elég nagy hangsúlyt fog kapni, és magyarázatot arra, hogy miért állnak ilyen közel egymáshoz :)
      A vége egy részről kiszámítható lesz, másrészről... nem :D
      Semmiképp sem az lesz, amit az olvasók gondolnak, mert nem befolyásolnak a történésekben :)

      Köszönöm még egyszer,
      xxNetty

      Törlés
  9. Szia!^^
    Csak most kezdtem olvasni a blogod, de már most imádom!
    Lehet, hogy már nem aktuális, de válaszolok a kérdésekre.
    1. Tuti nem vállaltam volna el. Kitalálok inkább valami más hülyeséget, de az biztos, hogy nem ezt. :D
    2. Matt ígéretesnek tűnik. (Már a neve awhh*-*) Én arra tippelek, hogy sokat fogják piszkálni egymást. Lexie "utálni" fogja, de közben egyre közelebb érzik majd egymáshoz magukat. :D (Majd a nagypapi fogja összehozni őket xd....Najó leálltam)
    3. Valamiért azt gondolom, hogy meg fog tudni változni, de nem lesz ennyire egyszerű a történet...:)

    Gratulálok a történethez és az írói tehetségedhez! Lett egy új rendszeres olvasód!

    puszi, Japane

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia új kis jövevényem ^^
      Nagyon örülök, hogy tetszik a történet, és köszönöm szépen a válaszaidat :D Szándékosan nem válaszolok most rájuk, mert nem tudom, hogy hol tartasz... nem szeretnék spoilerezni :)
      Mindenesetre köszönöm, és örülök, hogy Matt ígéretesnek tűnik. (Hidd el, később rájössz, hogy nem csak "tűnik", hanem valóban az.)
      Ölelééés <3

      Törlés