22. fejezet

Sziasztok! Íme, ismét hosszú idő után itt van a 22. fejezet. Igyekeztem kárpótlásul hosszú részt írni, remélem, tetszeni fog nektek! 

22.

A buliktól mindig görcsbe rándul a gyomrom, de nem rossz értelemben: ahogy a ház felé tartunk, úgy érzem, bármi megtörténhet. Persze legtöbbször nem történik semmi. Legtöbbször egyik éjszaka belefolyik a másikba, ahogy a hetek és a hónapok is összefolynak. (...) De az éjszaka elején bármi lehetséges.

            – Gyertek csak, csibéim! – kiált oda nekünk Seth, jobb és bal karja pedig egy-egy barna hajú szépséget ölel. A lányok valószínűleg az ellenséget láthatják bennünk, mivel nem túl kedvesen figyelik, ahogy a vízbe ereszkedünk. A hideg víz kellemesen hűsíti a bőrömet, amitől akarva-akaratlanul eszembe jut a tegnap este.

          Rox lábujjhegyen lépked, hogy ne merüljön el a feje, amire egy komplett sminket tett, mielőtt eljöttünk. Rajtam csak vízálló szempillaspirál van, a hajamat pedig laza kontyba csavartam, hogy ne legyen csurom vizes. Bár, nem igazán szerettem ezt a hajviselési formát, Nagyapa szerint olyan, mintha egy kupac szar lenne a fejem tetején. Mindegy, most megteszi.

          Rox-szal odaúszunk a Seth-tel szemben lévő hatalmas, felfújható flamingóhoz, mire szőke barátnőm felpattan rá, majd felteszi a napszemüvegét.

– Te jó isten! – kapja a kezét a szája elé, és hangosan felnevet. Elnézek a teraszajtó irányába, hogy lássam, mi váltotta ki belőle ezt a reakciót, amikor megpillantom az ázsiai ikerpárt, Kuki-Mukit, akik békalábbal, búvárszemüveggel, és a szájukból kilógó búvárpipával igyekeznek le a lépcsőn. Egymás karjába kapaszkodnak, hogy ne essenek hasra, miközben óvatosan, hatalmas léptekkel próbálnak nem elakadni a békatalpakban.

          Hangosan felnevetek a többiekkel együtt, s csak most veszem észre, hogy az ikrek mögött még jó néhány iskolatársam sorakozik. Mindegyikük mobiltelefont tart a kezében, gondolom, megörökítik ezt a pillanatot az utókor számára. Vagy feltöltik a Youtube-ra, ki tudja.

Mindenesetre, mikor sikeresen leérkeznek az ikrek, hangosan megtapsoljuk őket, mire ők meghajolnak, s folytatják útjukat egyenesen a medencéhez.

– Hia, Hexie! – mondja Kuki, amit először alig értek a szájában lévő pipától. Mosolyogva visszaköszönök neki, mire Muki is integetni kezd felém. Kuki megigazítja a fején lévő búvárszemüveget, lehajol, majd fejest ugrik. Vagyis, gondolom azt szeretett volna, de egy hasasra sikerült. Szó szerint úgy nézett ki ezzel a mozdulattal, mint egy béka. A víz felszínén egyszer csak felbukkan a búvárszemüvege, ami a becsapódás miatt lejött a fejéről.

– Bahlfajsz! – kiáltja Muki a vízből felbukkanó testvérének. Ő is megigazítja a búvárszemüvegét, ugyanazzal a mozdulattal lehajol, felkészül az ugrásra, ám ekkor Brandon jelenik meg mögötte, majd nemes egyszerűséggel seggbe rúgja Mukit, aki ordít egyet, aztán hangos csattanással elmerül a medence aljára.  Néhány másodperc múlva feljön a felszínre, miközben mi a hasunkat fogjuk a nevetéstől, főleg, mikor látjuk, hogy mennyire eldeformálódott a szemüvege.

          Kiveszi a szájából a pipát, és Brandon felé mutat.

– Ezért még meglakolsz! – mondja a nevető fiúnak.

          A két ikerpár közelebb úszik hozzánk, majd arról kezdenek mesélni, hány órán keresztül járták az üzleteket, mire megtalálták a búvárfelszerelésüket. Kiderül, hogy a játékboltban vették, mert a sportboltban csak felnőtteknek valót találtak több száz dollárért. Ki gondolta volna, hogy a sportboltban a sportot űző búvároknak készítenek felszerelést, nem pedig két srácnak, akik a medencés partyn akarnak hülyülni…

          Mikor befejezik a beszámolót, szólok a barátnőmnek, hogy kimegyek egy kicsit megszáradni, mire ő csak legyint egyet, s folytatja a napozást.

A vízből kikászálódva jövök rá, hogy nem hoztam és nem is kértem törölközőt, s hiába van harminc fok, libabőrös leszek.

          Ekkor egy fehér törölköző jelenik meg előttem, amit Matt tart. Felnézek mosolygó arcára, s olyan érzésem támad, mintha egy félisten tornyosulna fölöttem. Jesszusom, ha ezt valaki hallaná, tuti kiröhögne.

– Köszönöm – motyogom, majd elveszem tőle, és magamra terítem. Felállok, majd odamegyek a grillező melletti asztalhoz, hogy töltsek magamnak egy pohár kólát. Nagyi régebben csak akkor engedett a vízbe menni, ha előtte és utána megittam minimum egy liter vizet. Én mindig szót fogadtam, Violet viszont kiöntötte, amikor Nagyi nem figyelt. Az emlék mosolyt csal az arcomra.

– Egyénként – jelenik meg mögöttem Matt a derekamra téve a kezét, amitől ismét libabőrös leszek – Rohadt jól nézel ki ebben a fürdőruhában Vadmacska, lehetne rajtad többször is. Mondjuk, minden nap – suttogja.

          Nem szólok semmit, csak óvatosan körbenézek, hogy vajon Hidrogén szemtanúja-e a jelenetnek. Szerencsére ő és a csatlósai is a medencében vihorásznak, az egészből nem vesznek észre semmit. Próbálok elszakadni tőle, s olyan messzire húzódni, amennyire csak lehetséges, viszont az asztal miatt alig fél centit tudok távolodni. A két kezével megtámaszkodik mellettem az asztalon, amitől aztán végképp mozdulni sem tudok, se jobbra, se balra. Még mindig háttal állok neki, s eszemben sincs megfordulni, egyrészt mert nem férek el, másrészt az arcom azóta vérvörös színű. Nem akarom, hogy lássa, hogy hatással van rám a közelsége.

          – Nem zavar, hogy a barátnőd öt méterre van tőlünk? – kérdezem.

– Nem – vágja rá egyből.

          Óvatosan felemelem a karját, aztán gyorsan kislisszolok alatta, a biztonság kedvéért pedig teszek pár lépést, mielőtt valaki rajtakapna minket. Mármint, nem tettünk semmi rosszat, de azért mégis elég félreérthető a helyzet.

          – Matt csaja, nézd, mit hoztam! – Brandon jelenik meg mellettem, kezében egy üveg Hennessy-t tartva. Magamban hálát adok neki, amiért pont most jött.

 – Na, ez máris jobban illik hozzád. Matt, miért nem kínáltad meg a csajodat ezzel, a málnás szörpöd helyett? – kérdezi nevetve.

– Nem tudtam, hogy van ilyenünk – veszi át az üveget. – A szüleim inkább a borokért vannak oda – teszi hozzá magyarázatképpen.

– Nem szörpöt ittam, hanem kólát – ragadom meg a lényeget.

          Erre mindketten felvonják a szemöldöküket, és kapok tőlük egy-egy lesajnáló pillantást.

– Az még gázabb… – csóválja a fejét Brandon. – Annál még a szörp is töményebb.

          Ezen mindhárman felnevetünk, majd Matt kitölt három pohárba körülbelül két ujjnyit a konyakból. Fintorgás nélkül igyekszem lehúzni, bár érzem, ahogy a gyomromig éget az alkohol. Brandon szól, hogy a maradékot inkább az est hátralevő részére hagyja, majd gyorsan visszasiet vele a házba.

          A másik kezemben tartott pohárból megiszom az üdítőt, majd gyorsan odasétálok a medence széléhez, a lehető legközelebb Roxhoz, mielőtt Matt ismét beszólna valamit. Ahogy meglát, lecsúszik a flamingóról, és a medence szélén felhúzva magát leül mellém. Filmbe illő jelenet, ahogy kimászott a vízből, én, ha tehetem, a létrát választom.

– Mizujs? Ennyire éget a nap? Tiszta vörös a fejed! – Felkapja a fűbe dobott naptejet, és bekeni vele a karjait.

– Nem, csak Matt megint kínos helyzetbe hozott. Nem láttad? – kérdezem.

          Feltolja a napszemüvegét a fejére, majd hunyorogva a sütögető Mattre néz.

– Szeretnéd, hogy meggrillezzem a farkát?

          Erre hangosan felnevetek, mire a hidrogén cicák halkabban folytatják beszélgetésüket. Őket ismerve biztosan hallgatózni próbálnak.

– Nem, de azért rendes vagy – mosolygok Roxra, aki már az arcát masszírozza a napkrémmel.

– Szerintem tuti felizgatta a fürdőruhád, szóval szerintem arra nem sok esély van, hogy leszáll rólad a mai nap folyamán. Miközben napoztam, végig ezeket az unalmas gót picsákat hallgattam, hogy az itt lévő pasik közül kikkel akarnak még ma összejönni – int a fejével a tőlük pár méterre napozó négy fekete hajú, fehér bőrű csajra. Az egyiknek Ebony a neve, a másik hármat viszont nem ismerem.

– Miért érzem, hogy Matt és Brandon a lista első két helyén szerepel? – forgatom a szemeimet.

– Nem az első két helyen, hanem az első helyen, ha érted, mire gondolok – vigyorog.

          Meglököm barátnőm karját, mire felnevet, majd leteszi a naptejet, és hátradőlve folytatja a napozást.

          Becsukom a szemem, s én is élvezni kezdem a lemenő nap gyenge sugarait. Hamarosan besötétedik, ami azt jelenti, hogy még több ember fog érkezni, leginkább a suliból.

          – Mettyúúúú! – kiabál lányos hangon Kuki-Muki, mire kinyitom a szemem, s mosolyogva nézek a flamingón fekvő srácra. – Hoznál nekem egy Szex on dö bícset? Mettyúúú!  

– Csak víz van meg kóla, te barom! – kiált vissza neki Matt. Érdekes, hogy a Hennessy-t nem említi neki.

– Akkor hoznál nekem egy pohár friss hegyi patak vizet?

– Aha, várj, mindjárt hozok! – válaszolja.

          Matt nevetve megfog egy műanyag poharat, majd megvárja, hogy a napozó Kuki háttal legyen neki. Odasétál a medence széléhez, és gyorsan kimeri a pohár vizet. Többen halkan felnevetnek, mások egyből előveszik a telefonjukat, hogy levideózhassák a jelenetet. Megbököm Rox vállát, hogy ő is nézze, de felesleges, mert a barátnőm már rég figyelemmel kíséri az eseményeket. Körbenézek, hogy Muki hogyhogy nem figyelmezteti a testvérét, de nem látom sehol.

– Parancsolj, szívem – nyújtja Kukinak a poharat.

– Köszönöm, cuncikám – veszi el Matt-től.

          Azt gondolom, hogy úgyis tudja, hogy valami nincs rendben, elvégre eleget szívatták egymást az évek során. Ám tévedek, mivel Kuki pár másodperc alatt kiissza a pohárból a klóros vizet, mindenféle fintor vagy reakció nélkül.

          Az egész társaságból egy emberként robban ki a visszatartott nevetés. Kuki értetlen arccal néz körbe, majd fél szemmel a pohár alját kezdi vizslatni.

– Belehugyoztál? – kérdezi kikerekedett szemekkel Mattől.

          Ettől még inkább nevetni kezdünk, szegény Kuki pedig aggódva várja, hogy végre valaki meg tudjon szólalni, s válaszolni a kérdésére. Mikor ez percekig nem történik meg, segítségkérően hozzánk fordul.

– Csak a medence vize volt benne – felelem nyugtatóan.

          Erre Kuki bólint, aztán visszadobja Mattnek a poharat.

– Ha elkap a cifra, ti jártok szarul… szó szerint, mivel én ki nem megyek innen! – Azzal visszatolja a napszemüvegét, hátradől, és tovább relaxál.

          A teraszajtó felé terelődik a figyelmem, ahonnan újabb embersereg özönlik be, ám ezúttal megpillantom a húgomat és az egyik barátnőjét. Talán Odette a neve, de nem vagyok benne biztos, mindenesetre olyan fehér a bőre, mintha sosem találkozott volna még napfénnyel. Ezt még inkább kiemeli fekete bikinije. Violet lila egyberészes fürdőruhája viszont nem néz ki rosszul, nem emlékszem, hogy tőlem örökölte volna, szóval valószínűleg nemrég vehette.

          Rox is észreveszi őket, mire meglepetten felnevet:

– Nahát, nem is tudtam, hogy a húgod szereti a medencés bulikat – veszi le a napszemüvegét.

– Hidd el, én ezen a nyáron még nem is láttam a házon kívül – válaszolom.

          Violet int nekünk, amikor meglát, majd mond valamit a barátnőjének, aki megvonja a vállát, és együtt elindulnak felénk.

– Sziasztok!

– Hát ti? – kérdezem. – Hogy hogy itt vagytok? Honnan tudtatok a buliról?

– Drága nővérem, lehet, hogy te le vagy maradva két évszázadot, de tudod, létezik olyan dolog, hogy internet – ül le mellém. – Amúgy meg unatkoztunk otthon, már végig néztük a Trónok harca eddigi évadait, sőt, múlt héten végig Marvel-maratont tartottunk, szóval gondoltuk, kinézünk. Milyen a buli eddig? – kérdezi. – Ja, amúgy ő a barátnőm, Odile. Odile, ő itt a nyomi nővérem, Lexie, és a flúgos barátnője, Roxie – mondja mellékesen.

– Hé! – kapja fel a fejét a barátnőm – Kikérem magamnak!

– Kérjed – legyint a húgom.

– Eddig eléggé unalmas a buli, de ez érthető, akkor kezdődik majd, ha többen leszünk, és besötétedik – válaszolok Violetnek.

          Körbenézve igazat ad nekem, hiszen nem lehet nem észrevenni, hogy egyelőre a nagyobb tömeget várja mindenki, hogy aztán elkezdődhessen az igazi party.

– A pasid hol van? – nézelődik. – Ja, látom már! Komolyan száznegyven fokban grillez? Istenem, azt hittem csak te vagy ilyen agyhalott, Lexie – sóhajtja lenézően.

– Ezt most miért mondod? Nem is szoktam grillezni! – lököm meg a vállát.

– Nem, csak pitét sütni, vagy mi a tökömet… Ami ráadásul ehetetlen, már bocsi – vigyorog szemtelenül.

          A kezemet belemártom a vízbe, majd a húgomra fröcskölöm, aki fintorogva távolabb húzódik.

– Öhm, bocsi csajszik! – kiált felénk Hidrogén. Először körbenézek, hogy biztos legyek abban, hogy hozzánk beszél.

– Ki ez a picsa? – suttogja halkan Violet.

– Igen? – kérdezi vele egy időben Rox.

– Nem akartam hallgatózni, de Matt az én pasim, szóval örülnék, ha megmondanád ezt az emo lánynak – néz szúrósan Violetre.

– Te figyelj csak, nem akarsz egy kis önbarnítót tenni a füledbe, hogy végképp ne halld legközelebb mások beszélgetését? Örülnék neki – válaszolja neki a húgom, mire Hidrogén és a barátnői elkerekedett szemekkel ülnek fel a medence szélénél, velünk szemben. Észrevehetően csendesebbek lettek a többiek körülöttünk, gondolom, várják a folytatást.

          A húgom beszólására Brandon füttyög egyet, míg páran felnevetnek.

– Nem használok önbarnítót, természetes kreol bőröm van – vág vissza Hidrogén. Még a karján is végigsimít a hatás kedvéért.

– Benned annyi természetesség van, mint abban a felfújható flamingóban – mutat Violet a vízben úszkáló matracra. – Úgyhogy máskor valami hihetőbbet mondj, jó? Köszi! – zárja le ezzel a témát.

– Vigyázz a szádra, te kis taknyos! – sziszegi Hidrogén.

– Jól van, higgadj már le! Még a végén megváltozik a polaritásod dühödben. – A húgom beszólását hatalmas taps és röhögés kíséri, Rox pedig elismerően füttyent egyet.

          Szegény Hidrogén fején látom, hogy nem érti a beszólást, mert a körülötte lévő emberektől egyfolytában azt kérdezgeti, hogy ezt mégis hogy érti Violet. Nem kap választ, ezért kénytelen vöröslő arccal csendben maradni, hogy ne égesse be magát még jobban. Már ha ez egyáltalán lehetséges.

          Annyira jól elbeszélgetek a húgommal, Odile-lal és Rox-szal, hogy egyszer csak azon kapom magam, hogy besötétedett, és egyre több ismeretlen arcot vélek felfedezni. Nagy része a tömegnek a suliba jár, de akad pár ember, aki nem. Érthető, hiszen, ha nyár, akkor buli. Az teljesen mindegy, hogy hol és ki tartja, a lényeg, hogy van alkohol, zene és ráadásként egy medence. A többi mellékes.

          Matt jelenik meg mellettem egyik kezében egy papírtányért tart, a másikban egy műanyagpoharat.

– Kolbászt? – kérdezi. Rox halkan felnevet mellettem, én viszont hevesen rázni kezdem a fejem.

– Nem, köszi – válaszolom.

– Biztos? – kérdezi Matt, majd meg sem várva a választ a beleharap egyet. – Finom – mondja, miután alaposan megrágja.

– Nem vagyok éhes – motyogom halkan, lesütött szemmel.

          A semmiből egyszer csak ott terem Hidrogén, majd kikapja Matt kezéből a grillezett kolbászt.

– Én kérem! – nevet fel, majd az egészet a szájába teszi. Mármint komolyan, az egészet.

– Az nem semmi mélytorok volt, anyukám! – ordít valaki a közelünkből.

          Tátott szájjal ülünk a többiekkel, és valamiért én érzem magam kínosan, pedig nem nekem kéne.

– Oké – töri meg a csendet Violet – Mindenre fel voltam készülve; szex, drog, pia… de arra, hogy Hidrogén lenyom a torkán egy kolbászt a szemem előtt… na, arra rohadtul nem. Pedig sok pornót láttam már.

– Ha szépen kéred, megtanítalak rá – kacsint rá Hidrogén. – Mattiebébi például kifejezetten örül ennek a tehetségemnek, nem igaz, bébibogyó? – fordul oda Matthez, majd meg sem várva a választ, lesmárolja.

– Megyek hányni – jelenti ki Rox, majd feláll, és a karomnál fogva magával húz. Gyorsan Violetbe kapaszkodom, aki nem tiltakozik, sőt, némi hála csillog a szemeiben. Mint egy élő lánc, úgy távozunk az ominózus helyszínről.

          Ha eddig kedvem támadt volna lenyomni valamit Hidrogén torkán, nos, már tudom, hogy felesleges. Ettől függetlenül nagyon szívesen megfojtottam volna, amiért direkt előttem játssza Mattnek a fejét. Annyira gyerekes és undorító. Nem sokszor mondok rosszat egy lányról, főleg, ha nem ismerem, de Hidrogén egy igazi ribanc. Ha eddig azt hittem egy pillanatig is, hogy ez nem így van, nos, az iménti jelenete rommá döntötte ezt.

– Ez mindig ezt csinálja? Megértem akkor, hogy miért utálod ennyire, és minden tiszteletem a tiéd, hogy nem törölted még a periódusos rendszerből – néz rám Violet.

– Szerinted én már nem öltem meg kilencvenkilenc lehetséges módon a fejemben? – motyog Rox, amikor odaérünk a teraszajtóhoz.

          Páran belém könyökölnek, ahogy kifele tolakodnak, én meg azon igyekszem, hogy ne öntse rám senki a sörét, ezért próbálok mindenkit kikerülni. Mindenki kezében egy-egy piros műanyagpohár van, néhány srác egy-egy üveget tart a kezében. Valószínűleg otthonról hozták, s nem áll szándékukban másokkal osztozkodni rajtuk.

– Miért csak kilencvenkilenc? – kérdezi Violet.

          Rox nagyot sóhajt.

– Mert teljesen felesleges ólmot ledugnom a torkán. Túléli – mondja fejcsóválva.

          Erre Violet-tel elkezdünk nevetni, majd percekig abba se hagyjuk. Ez volt az utolsó csepp, eddig tartottam magam, hogy ne röhögjem el magam, de nem bírom tovább. Főleg, hogy szinte a számból vette ki a szót.

          A konyhába érve Kuki-Muki egyből odajön hozzánk, összesen négy poharat tartanak felénk.

– Kettőt Matt barátnőjének, mert megérdemli, egyet a szöszinek, egy pedig a kiscsajnak – sorolja Kuki. – Egyébként behoztuk a ruháitokat, mielőtt valaki lehányja, vagy törölközőnek használná – nyújtja oda nekem a saját és Rox strandruháját, amit még akkor vettünk le, amikor megérkeztünk. Rox kikapja a kezemből, hogy meg tudjam fogni a két poharat.

– Violet vagyok egyébként, nem „kiscsaj” – veszi el a poharat Violet, majd beleszagol a pohárba – Ez mi? Vodkanarancs?

– Igen – bólint egyszerre a két srác.

– Az enyém szerintem whisky kóla – mondja Rox – Cserélünk, Lexie?

          Mivel tudom, hogy Rox ki nem állhatja a Bacardi-t, ezért odaadom neki az egyik piát, amiben szerintem Captain Morgan gyömbér van. A másikat, amiben Malibu alma van, azt inkább megtartom, mert az az egyik kedvencem.

          Belekortyolok az italba, majd felnézve látom, ahogy Muki rosszallóan figyel.

– Húzóra – mondja a pohárra mutatva.

– Nem tudom úgy meginni – csóválom a fejem.

– Dehogynem. Nem pizsipatira jöttetek – nevet Kuki.

– Honnan tudjam, hogy nem tettetek-e valamit az italomba? – kérdezi összehúzott szemekkel Violet.

– Cicááám – nyújtja el Muki az elnevezést. – Nem vagyunk pedofilok.

          Erre mindketten felnevetnek, a húgom viszont felkapja a vizet:

– Kikérem magamnak, nem vagyok már óvodás – fújtat, majd hátradönti a fejét, és kiissza a pohár tartalmát.

          A fiúk tapssal és elismerő füttyel jutalmazzák, majd odafordulnak felém.

– Lexie, te jössz!

          Tudom, hogy hiába tiltakoznék, úgyis erősködnének, hogy legalább az egyik poharat igyam meg húzóra, ezért a számhoz emelem a Malibu almát, és öt korttyal megiszom. Szerencsére a fiúk normális arányban keverték össze, nem túlozták el a kókuszos röviditalt. Bár a kelleténél azért egy picivel több van benne, emiatt az alkohol enyhén bizsergeti a nyelőcsövemet, majd a gyomromat, mégis meglepően kellemes érzés fog el, mikor az utolsó korty is lecsúszik.

          Rox ugyanígy tesz, bár neki nem akkora dolog, mivel tudom róla, hogy ő hozzá van szokva a rövidekhez. Neki a kevert italok már olyanok, mint másnak az üdítő.

          – Mit isznak a hölgyek? – hallom meg Matt mély hangját, amitől enyhén kiráz a hideg.

Mosolyogva megfordulok, és kihívóan a szemébe nézek.

– Két hidrogént, meg egy oxigént. Kérsz? – kérdezem oldalra döntött fejjel.

          Matt felvont szemöldökkel néz végig rajtam, mosolya egyre szélesebb lesz, ahogy a melleimre, majd a combjaimra vándorol a tekintete. Nem vettem még vissza a ruhám, de nem bánom, hadd bámészkodjon csak! Bár igyekszem azt hajtogatni magamban, hogy van barátnője, és nem érdeklem, hiába érzem sokszor az ellenkezőjét.

          Talán a megivott Malibu, talán a tény, hogy félig-meddig az előbb Hidrogén torkában kereste a megevett grillkolbászt, a belém bújt kisördög azt diktálja, hogy igyam meg a másik pohár tartalmát is. Így is teszek, bár sokkal nehezebben megy, mert alapvetően nekem sem a kedvencem a keserű Bacardi. Mikor kiürül a poharam, furcsa érzés kerít hatalmába, s egyszerre annyi mindent mondanék Mattnek.

– Hol hagytad az atomodat? – kérdezem Hidrogénre célozva.

– Biztos valakivel épp kötést alakít ki a medence szélén – nevet Rox. Ismerem ezt a nevetését, akkor szokott így, amikor már jó pár rövidet lehúzott. Már éppen elcsodálkoznék, hogy ennyire megártott neki egy koktél, amikor látom, hogy a kezében egy tequila-s üveget szorongat, méghozzá a gold fajtát, ami történetesen az én kedvencem is.

          Látom, ahogy a húgom beállt sör-pongot játszani, már javában tart a játék. Érdekes, hogy Matt hogy el tudja terelni a figyelmemet mindenről. Mielőtt túl sokat innék, és elfelejteném, odakiabálok Kuki-Mukinak:

– Figyeljetek a húgomra, légyszi! Ne engedjétek, hogy többet igyon, mint amennyit kellene, még kiskorú!

          A fiúk válaszuk jeléül csak intenek egyet, Violet nem is hallja, amit mondtam. Bízom annyira a srácokban, hogy eleget tesznek a kérésemnek.

– Te se igyál már többet – leteszi a poharamat a konyhapultra, aztán a kezét a derekamra teszi, majd közelebb húz magához. Érzem minden egyes lélegzetvételét, fürkésző kék szemeitől pedig kedvem lenne még közelebb húzódni. Szemeim sarkából látom, ahogy Rox diszkréten otthagy minket, bár, őt ismerve ez cseppet sem baj neki. Mikor elmegy mögöttem, a kezembe nyomja a ruhámat.

– Nem vagyok már kisgyerek, el tudom dönteni – kapom fel a vizet. Még a kezeimet is ökölbe szorítom annyira, hogy a ruha anyaga megnyúlik a kezemben.

          Matt mosolyogva vállat von.

– Azért tudd, hogy ha tehetném, visszatekerném az időt addig, amikor bejelentetted, hogy én vagyok a gyereked apja. Felejthetetlen pillanat volt – vigyorog, miközben végigsimít a hátamon. A hideg futkos az egész testemen az érintésétől, ám a varázst hamar megtöri a mellettünk megszólaló hang:

– Te gyereket csináltál ennek a ribancnak? – üvölti hisztérikusan Hidrogén. Szerencsére nincsenek sokan a lakásban, a legtöbben kint vannak az udvarban, de az a pár ember most mind a mi hármasunkat figyeli.

          Ösztönösen ellépek Matt-től, majd vörös arccal nézek farkas szemet Hidrogénnel, aki csípőre tett kézzel várja a magyarázatot. Tekintete másodpercenként a hasamra vándorol, gondolom, a jelét keresi annak, amit az előbb hallott.

– Nem, dehogy, nem vagyok terhes – rázom a fejem. – Csak játszottunk.

– Játszottatok? És mégis mit? Papás mamást? – gúnyolódik Hidrogén.

– Nem – felelem higgadtan. – Simseztünk.

          Pár másodperces néma csend után Kuki-Muki egyszerre kezd el visítva röhögni, konkrétan a hasukat fogva görnyednek a földre. Igen, nevetséges a válaszom, de nem tudtam jobbat kitalálni.

          Matt felvont szemöldökkel néz rám, szerintem neki is kell pár perc, mire magához tér a válaszom után. Hidrogén viszont majd’ szétrobban.

– Vigyázz a szádra! – mutat felém. – Nehogy véletlenül az egész suli megtudja, hogy milyen kis kurva vagy – mosolyog fagyosan. A hangja már nem annyira hisztérikus, de még mindig hat oktávval feljebb van a kelleténél.

          Az agyam ösztönösen lefagy a fenyegetés hallatán, hiszen alkohol ide vagy oda, tisztában vagyok vele, hogy mivel jár, ha egy pletyka elterjed a suliban. Mindenki velem lesz elfoglalva, rólam sugdolóznak, ha meglátnak. Egy rémálom válna valóra. Pontosan olyan lenne, mint az amerikai filmekben.

          Könnybe lábad a szemem, és kétségbeesetten Matt-re nézek, akinek villámokat szórnak a szemei, ahogy Hidrogénre néz, majd fenyegetően közénk áll, s a barátnőjére mutat.

– Nehogy az egész suli megtudja, hogy félévente zsírleszívásra jársz, Miss Hashtag Healthy Lifestyle*.

          Hidrogén szeme a kétszeresére nagyobbodik döbbenetében, még a száját is eltátja. Matt kijelentését hosszú huhogás kíséri, én azonban kihasználva, hogy nem figyel senki, odasietek a húgomhoz, aki épp az egyik sört issza.

– Violet, megyünk haza – mondom halkan.

– De hát… - Be sem tudja fejezni, mert megragadom a karját, és húzni kezdem. Oda sem figyelek a nyafogására. Minél előbb ki akarok ebből a házból jutni. Nincs időm Rox-ot megkeresni, ezért csak írok neki egy üzenetet, amikor kilépek az ajtón:

         

          elmentünk haza, holnap gyere át, vagy hívj fel. love, lexie

Felkapom magamra a kezemben szorongatott ruhát, s elindulunk haza a húgommal. Senki nem jön utánunk, hogy megállítson.

* healthy lifestyle = egészséges életmód