Sziasztok! Először is: mindenkinek nagyon boldog és sikerekben gazdag új évet kívánok!
Másodszor: a mobilosok számára megváltozott a menü, érdemes megnézni ;)
És, bár sosem csinálok ilyet, most kivételt teszek. Ezt a részt annak az embernek ajánlom, aki azt mondta, hogy már az elején szar volt a történet, csak félt megmondani az igazat. Nos, büszkén jelentem; elértem a 100 feliratkozót, szóval mégsem lehet annyira "szar":)
Kellemes olvasást!
14.
"Ha valaki nem szőke és karcsú, hamar fel
kell mutatnia valamilyen egyéniséget."
- Kathy Najimy
Arra ébredem, hogy
valaki megnyalja a szemhéjamat. Viccen kívül, az egyik pillanatban még a
virágos réten énekelgetek a tündérekkel, a másikban pedig már valami nedveset
érzek a lehunyt szemeimen keresztül. Morgok egyet, és próbálok visszatérni
gyönyörű álmomba. Csakhogy befogja valaki az orromat, ezzel megakadályozva,
hogy levegőhöz jussak.
Mérgelődve felemelem a fejem, ezzel lefejelve az előttem álló
Kukit. Ő az állát fogva húzódik vissza, a mellette álló Muki pedig folyamatosan
röhög.
– Miért nem hagysz
aludni? – nyögöm fáradtan.
Hajnali háromig Mattel a verandán szórakoztunk, és valószínűleg
ez reggelig is elhúzódott volna, ha Beth nem zavar vissza az ágyba.
Mindenesetre remekül éreztem magam, rég nem röhögtem ennyit senkin. Azalatt a
pár óra alatt valójában elfelejtettem az egész napomat, és úgy nevettem, mintha
semmi problémám nem lenne az életben.
– Ébresztőőőő! Beth már
elkészítette a reggelit, mindenki rád vár! – kiáltja Muki, ami így reggel
igazán nem esik jól.
Lassan felülök az ágyban, karjaimat pedig kinyújtóztatom.
– Te komolyan
megnyaltad a szememet? – nevetek fel.
