Kellemes olvasást!
11.
Nem vagyok féltékeny típus, csak éppen nem tudom elviselni ha hozzányúlnak ahhoz, ami az enyém.
- Moulin Rouge c. film
Egy másodperc sem telik el, és Aaron már egyből felpattan a
helyéről, hogy elém siessen. A pupillám kétszeresre tágul, hogy vajon tényleg
ennyire aggódott-e értem, de amikor belenézek szürke szemeibe, látom, nem
csupán erről van szó: barátom tekintete szinte könyörög. Ó. Hát, persze, minél
előbb ki kell mentenem innen.
– Sziasztok! – kiáltok be a nappaliba, ahol Nagyapa egy újságot
olvas, Nagyi pedig a konyhapultot törölgeti. Mindketten felkapják a hangomra a
fejüket.
– Szia, drágám –
mosolyog Nagyi.
– Baszós szép napot,
aranyom – morog Nagyapa az orra alatt. Halkan felnevetek nagyapám nem túl szép
köszönésére, ám mielőtt reagálhatnék rá bármit is, Aaron húzni kezd az emelet
felé. Értem a célzást, ezért sebtén felnyargalunk a lépcsőn. Mellettünk Violet
trappol le, és halkan, épp hogy csak mi halljuk, odaszúrja az előttem lépkedő
fiúnak:
– Szevasz, buzikám.
Ma
senki se tud normálisan köszönni a másiknak?
