Jó olvasást!
17.
Nem
vagyok féltékeny típus, csak éppen nem tudom elviselni ha hozzányúlnak ahhoz,
ami az enyém.
- Moulin
Rouge c. film
– Istenem, annyira jól áll rajtad ez a ruha! – néz
rám Rox elérzékenyülten. Esküszöm, mintha könnyek is gyűlnének a szemébe,
amikor végigmér.
Egy
sötétvörös koktélruhát viselek, ami először annyira kicsinek tűnt, hogy sálnak
néztem. Aztán, amikor felvettem, rájöttem, hogy tényleg inkább sálnak kellett
volna használnom, ugyanis annyira feszül rám, hogy egybeolvad a bőrömmel. Félreértés
ne essék, tényleg nagyszerűen fest rajtam, amennyiben visszatartom a lélegzetem
és nem mozdulok meg. Azonban a melleimet, amik alapvetően nem is annyira
kicsik, most úgy szorítja, hogy csak nagyon aprókat merek lélegezni, mert attól
félek, hogy kipréselődnek az amúgy sem sokat takaró ruhából. Amikor pedig lépek
egyet, az alja úgy felcsúszik, hogy attól félek, a derekamig meg sem áll.
– Ha anyám itt lenne, most egyszerűen lekurvázna.
Nem húzhatnék egy másik… - Be sem fejezem a mondatot, mert barátnőm szemei
olyan villámokat kezdenek szórni felém, hogy összébb húzom magam.
