2016. január 1., péntek

14. fejezet

Sziasztok! Először is: mindenkinek nagyon boldog és sikerekben gazdag új évet kívánok! 
Másodszor: a mobilosok számára megváltozott a menü, érdemes megnézni ;) 
És, bár sosem csinálok ilyet, most kivételt teszek. Ezt a részt annak az embernek ajánlom, aki azt mondta, hogy már az elején szar volt a történet, csak félt megmondani az igazat. Nos, büszkén jelentem; elértem a 100 feliratkozót, szóval mégsem lehet annyira "szar":) 
Kellemes olvasást!



14.

"Ha valaki nem szőke és karcsú, hamar fel kell mutatnia valamilyen egyéniséget."

- Kathy Najimy

Arra ébredem, hogy valaki megnyalja a szemhéjamat. Viccen kívül, az egyik pillanatban még a virágos réten énekelgetek a tündérekkel, a másikban pedig már valami nedveset érzek a lehunyt szemeimen keresztül. Morgok egyet, és próbálok visszatérni gyönyörű álmomba. Csakhogy befogja valaki az orromat, ezzel megakadályozva, hogy levegőhöz jussak.
     Mérgelődve felemelem a fejem, ezzel lefejelve az előttem álló Kukit. Ő az állát fogva húzódik vissza, a mellette álló Muki pedig folyamatosan röhög.
– Miért nem hagysz aludni? – nyögöm fáradtan.
     Hajnali háromig Mattel a verandán szórakoztunk, és valószínűleg ez reggelig is elhúzódott volna, ha Beth nem zavar vissza az ágyba. Mindenesetre remekül éreztem magam, rég nem röhögtem ennyit senkin. Azalatt a pár óra alatt valójában elfelejtettem az egész napomat, és úgy nevettem, mintha semmi problémám nem lenne az életben.
– Ébresztőőőő! Beth már elkészítette a reggelit, mindenki rád vár! – kiáltja Muki, ami így reggel igazán nem esik jól.
     Lassan felülök az ágyban, karjaimat pedig kinyújtóztatom.
– Te komolyan megnyaltad a szememet? – nevetek fel.