Sziasztok!
Igen, már rögtön a blog nyitásakor meghoztam a legelső fejezetet, ami ténylegesen egy fejezet, nem pedig prológus/előszó. El sem hiszem, hogy végre publikálhatom ezt a történetet (is). Nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket, kommentet és véleményt szívesen fogadok, mert szeretném tudni, hogy kinek hogy tetszett ez a rész. Nem is húznám tovább a szót, mindenkinek jó olvasást, és persze kellemes vakációt!
1.
„Ne hazudj magadnak csak azért, mert azt hiszed, úgy a biztonságosabb.”
– The DUFF
– Nagyi!
Megjöttem! – kiáltok be a konyhába. Becsukom magam mögött az ajtót,
ledobom a táskámat a földre, leveszem a cipőmet, és a kék papucsomba bújva
becsoszogok a nappaliba. Nagyiék egymás mellett ülve sutyorognak, amit akkor
szoktak, ha valamelyikünk rossz fát tesz a tűzre, és a büntetést vitatják meg
egymással.
– Lexie! Milyen
volt a könyvtárban? – pattan fel Nagyi kora ellenére, széles
vigyorral ölel át, és ad az arcomra egy-egy puszit.
